Hogy magyarázzam el anyunak, hogy egészségesen akarok élni?

Kedves Kérdező!

51-es vagyok. Teljesen átérzem. Nekem az anorexiám és a bulimiám egyszerre kezdődött, és egyszerre végződött. Arra, hogy bulimiás voltam, 1 évvel a kezdete után, a gyógyulásomkor jöttem rá, az anorexiára meg 2 évvel a kezdete után jöttem rá (mert azt hittem, hogy attól, hogy nem hánytatom, hanem fosatom magam, és napi 800-1000 kalóriát megeszek, ez még okés... Rohadtul nem volt az). Én sem mertem erről nagyon beszélni senkinek, de ha mertem volna szakszerű segítséget kérni, beszélni azokról az érzéseimről, amik ezke mögött a viselkedéseim mögött álltak, akkor lehet, hamarabb kijövök belőle.

Próbálj meg keresni egy pszichológust, hátha segít. Idegeneknek általában sokkal könnyebb elmondani a dolgot, mint mondjuk a szüleidnek, akiket 14 éve ismersz, mert pártatlan véleményt tud alkotni. Nem kell elmondani a szüleidnek, hogy mi miatt mész, mondd azt, hogy van pár dolog, amit szeretnél rendberakni. Szerintem azt ők is látják, hogy valami gond van, és ők fognak örülni, hogy felveted a témát. Aztán amikor kicsit letisztázódik a helyzet benned is, már sokkal könnyebben fogsz beszélni róla másoknak is.

Sok sikert! :)

Ha nem tudod, merre indulj pszichológust keresni, holnap (de ne halogasd, tényleg még holnap, mert jön a szünet) nézz körül az iskolában az orvosi szoba környékén a faliújságokon, oda valószínűleg ki van téve az iskolapszichológus elérhetősége. Ha nincs iskolapszichológus nálatok, akkor mehetsz a háziorvoshoz is. Vagy ott a Kék vonal:

[link]

Ha keresel, egész biztos, hogy találsz is segítséget! Keress!