Velünk van a baj, vagy tényleg az a normális, hogy egy gyereknek nem lehet semmilyen extra igénye?

Szerintem az arany középút a normális ebben az esetben, tehát nemcsak kenyéren és vízen él a gyerek, és körbeveheti pár olyan dologgal magát, amik cska "hobbik" neki vagy simán tetszik, de ez nem megy át túlzásba. És a gyerek is megérti, ha valamire nincs pénz. Bármikor bármi történhet egy család anyagi helyzetével, és igen, alapvetően felelősségteljes szülők is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy nem, nincs fölös pénz egy új, nem csúcskategóriás telefonra vagy egy 3. nadrágra, ami csak azért kéne, mert lila színű, amikor a másik kettő tök jó állapotban van.

Mondjuk én úgy vagyok vele, hogy luxusdolgokat (és igen, a mai magyar valóságban egy laptop is már luxuskategória a legtöbbeknek) csak úgy, mert kiejtette a kicsi száján, ne kapjon, hanem mondjuk ünnepre vagy nagy teljesítmény elismeréseként... addig meg tud rá várni. Meg azért az sem mindegy, miből milyet akar. Pl. a Balatonra simán kifizetném neki a nyaralását, de ha 16 évesen vagánykodásból az USA-ba akarna kimenni a haverokkal luxusszállóba, arra nem fizetnék, max. ha krőzus lennék.

42. vagyok

Azt azért hozzátenném, hogy ebbe nem keverném bele a tusfürdőt, betétet, dezodort... az nem luxus, hanem alap dolog, alap igényesség. Jó, nyilván tusfürdőből sem a Chanelt venném meg.

(ebbe ugyanígy nem vennék olyan alapdolgokat bele, mint pl. kötelező olvasmány könyvek, kozmetikus - ha szükséges -, borotva, SZÜKSÉGES ruhadarabok - értem ez alatt: ha kinőtte, tönkrement... pl. télikabát, bélelt csizma, ünneplő szett, rendes meleg pulcsi, nadrág, edzőcipő tornaórára stb.)