Nekem vannak extra elvárásaim, és tényleg ez a normális?

Szerintem az a normális, ami a te gyerekkorodban volt. Amikor én voltam gyerek, mi is sokat mentünk apukámmal kirándulni, szalonnát sütni, tavasszal az első hóvirágokat megnézni. Nem tudom, hogy ez akkor minden családnál így volt-e, csak azt, hogy nálunk igen, meg az egyik osztálytársaméknál is, akik a szomszédban laktak, meg velük együtt is mentünk sokat, mindkét család, vagy ők pl. szerettek korcsolyázni, az én szüleim meg nem tudtak, ezért velük jártunk korizni. De a lényeg, hogy ha nem is minden hétvégén, de legalább egy hónapban egyszer felmentünk a Mecsekre, hétvégente társasoztunk, anyukám vagy apukám mesét olvasott nekünk (nem csak lefekvés előtt, hanem amikor ráértek és kértük, akkor is), meg sok minden mást csináltunk együtt.

Hát az én fiamnak "nincs" apja, de én viszem minden felé, ahova tehetem, mert szerintem ez jelenti a tartalmas gyerekkort.

szerintem bele kellene,hogy férjen a kirándulás és közös program a gyerekekkel.

Mikor én kisebb voltam, mindig jutott idő valami közös programra, pedig mindkét szülőm dolgozott(dolgozik) - apum minden hétköznap, anyum valamikor még szombaton is dolgozott. Nem azt mondom,hogy minden nap kirándultunk, de igenis együtt töltöttük a hétvégét. Emlékszem apum elvitt minket horgászni - igaz csak a közeli kanálisra,de élveztük. Aztán volt hogy elmentünk állatkertbe, sátorozni, vagy leugrottunk 1 napra a balcsira vagy valami(nem minden héten persze,de időnket beiktattunk ilyeneket). Nyaranta munka után mentünk ki egy kicsit fürödni a közeli tóra, télen munka után még kivittek egyet szánkózni.

Szóval nem mindig csak otthon "bambultunk" pedig elfoglaltak voltak a szüleim, dolgoztak + otthon kertészkedtek és kellett segíteni az ismerősöknek is, de mégis azért jutott ránk idő.

Szia!

Én is azon a véleményen vagyok, hogy ez ami most megy a rohanó életben azt nem lehet "normális" gyerekkornak nevezni a Tv, az internet és a számítógépes játékok korában a gyerekek nem értékelik az élet egyszerűbb, de nagyszerű örömeit én is gyerekkoromban voltam párszor erre-arra de nem túl sokat (21 vagyok) és inkább bánom, hogy már nem mennek úgy a dolgok mint régen amikor nem volt ennyi média és számítógépes marhaság... Vissza térve abszolút nem tartom nagy elvárásnak azt, hogy kimozduljatok a családdal kirándulni a természetbe, egy ember átlagosan 5 órát bámulja a Tv-t vagy gépezik ennyi idő alatt rengeteg helyre el lehet jutni. Próbáld meg jobb belátásra téríteni a férjed, ha egyszer össze jönne egy igazi közös kirándulás akkor biztos Ő is másképp gondolná!