Nekem vannak extra elvárásaim, és tényleg ez a normális?
Amikor gyerek voltam, apukám elvitt magával pecázni, sétálni a Tisza-partra, megmutatta nekem a növényeket, bogarakat, békákat, stb. Szereltem vele biciklit, a legjobb buli volt kirándulni együtt. Ő mondta meg, melyik fára másszak fel, milyen vadon termő gyümölcsöket lehet megenni, együtt ástunk gilisztát a pecázáshoz, és még sorolhatnám.
Most felnőtt nő vagyok, van két fiam (8 és 11 évesek). Én dolgozok, házimunkát végzek, főzök, stb. A férjem heti 3-4 nap dolgozik reggel 6-este 8-ig, a többi napja szabad. Ha én nem mondom, akkor nem megyünk sehova, nem csinálunk semmit. Pontosabban, amíg én pl. főzök, addig a fiúk számítógépeznek, tv-t néznek. Ő meg vagy pihen, mert fáradt, vagy a motorját szereli, vagy a haveroknak segít ebben-abban, néha nekibuzdul és a ház körül csinál valamit. De a gyerekekkel semmit. Puszilgatja, csiklandozza őket, csokit, chipset, péksütiket vesz nekik, merthogy "imádja" őket. Közben van olyan (elég gyakran), hogy bezárja őket reggel a házba, én dolgozni vagyok, ő meg elmegy segíteni a haveroknak órák hosszat. (Ha megkérdem, hol van (mert épp rátelefonálok, hogy minden rendben van-e a gyerekekkel), akkor meg jön azzal, hogy mit ellenőrizgetem.)
Mindeközben a néhány hasonló korú gyerekes ismerőseim meg nyakra-főre mesélik, hogy milyen jót szórakoztak amikor kirándultak, vagy együtt bicajozott a család, stb.
Amikor szóba hozom, az a válasz, hogy mit gondolok én, szerintem kinek van arra energiája, hogy minden ideje be legyen osztva. Hol a meló, hol család, neki is kell egy kis szabadság, és hogy szinte mindenki így csinálja. De az én szememben nem ez a normális. Én látom rosszul, és tényleg nagyok az elvárásaim, hogy szeretném, ha még ránk (főleg a gyerekekre) is szakítana időt? Vagy tényleg ez a természetes, és az a pár család, akiknél az én gyerekkoromhoz hasonló életet élnek, az a ritka kivétel?
Nem megerősítést vagy lehülyézést várok, inkább csak kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az "átlag".
Előre is köszönöm annak, aki válaszol.
Tény, hogy apósom sem az a kimondottan "gyermeklelkű" ember, náluk mindig a munka volt az első, ez volt a nagyapjáéknál is. A gyerekek meg megoldották maguk a játékukat. De akkor mindig ott voltak a felnőttek körül, akik magyaráztak nekik, ha nem is a bogarak felépítését, de azt, hogy hogyan kell megszerelni egy traktort, vagy milyen, amikor a tyúkot kopasztják, stb. Sőt, még oda is hívták őket, hogy -Milyen érdekes, figyeljetek!
Ezek még a férjemnél is így voltak, régebben az öregek sokat meséltek ezekről az időkről.
Ami a legfurább, hogy a férjemnek van 2 testvére, akikkel együtt nőtt fel, ők mégsem ilyenek. A sógorom pl. nemrég engedte a 4 éves fiának, hogy építkezésnél ő is "rakjon falat" persze az ő szintjén, de kevert neki maltert, meg ilyenek. A férjem meg, amikor nálunk bontottak egy falat, még azt sem vette észre, hogy a gyerekek körülöttük sündörögnek, apósom szólt nekik, hogy jöjjenek onnan, nehogy bajuk legyen, inkább segítsenek téglát pakolni. Rettentően élvezték. De ez sem a férjem érdeme volt.
Phhh. Nem panaszkodni akartam, de végül is ez lett belőle. Sajnálom a gyerekeimet, és nem tudom, mit csináljak.
Mielőtt még valaki megkérdezné: én szoktam velük játszani, én viszem őket minden felé, ha időm engedi.
válasza: válasza:"Hol a meló, hol család, neki is kell egy kis szabadság, és hogy szinte mindenki így csinálja. "
Ha ezt mondja én rákérdeznék mit ért családi időtöltés alatt. Nem a szabadidejéből kell lehúznia, egyszerűen minőségileg javítania a gyerekekkel töltött időn.
LEhet élvezni barátok társságát de ha élvezetesebbé tenné, kikapcsolódásnak élne meg pár szabadban töltött órát a gyerekekkel akkor lenne jó. Nagy felelősség a gyerek de miért ne lehetne élvezni is ha van???
válasza:Itt nagyon szépen elmeséli mindenki, hogy mi volt 20-30 évvel ezelőtt, és az milyen jó volt. Csak egyet felejtetek el: azóta baromi nagyot változott a világ. Olyanok vagytok, mint az ajvékoló öregasszonyok, hogy "bezzeg a régi szép időkben".
Ma egy 8 és 11 éves fiút milliószor jobban lefoglalja a számítógép, meggebedhet is az apjuk. Izgalmasabb, érdekesebb, és lassan már a grafikája is jobb, mint az életnek. MSNen tud dumálni a haverokkal, együtt lehet másokkal úgy, hogy ki se lép a házból. Az a baj, hogy ezt a régi időkben felnőtt emberek nagy része el se tudja képzelni, én is csak azért, mert a munkám miatt gyakran vagyok fiatalabbakkal.
Apuka hozzáállása is érdekes, de nekem van egy olyan érzésem (lehet tévedek), hogy feleslegesnek érzi magát. Anyuka dolgozik, mos, főz, takarít, ő a Szuperanya, a fiúk gépeznek... ő meg akkor maximum annyit tud tenni, hogy vesz egy csokit. Ezen felül meg pihen, megy a haverokhoz, mert ott esetleg azt érzi, hogy fontos nekik.
De lehet, hogy nincs igazam, mindenesetre az biztos, hogy annak idején te mentél hozzá egy gyerekhez...
F
válasza:szerintem ezzel kapcsolatban nincs "normális" meg "nem normális" példa, egyszerűen mindenki más. vannak otthonülő, pihenni szerető emberek, meg vannak pörgősek, akik mindig mennek. mint a nyaralás. van aki az aktív nyaralást preferálja, és van aki a passzívat.
téged is és a férjedet is megértem. egyszerűen csak más családtípusokból jöttetek, más típusok vagytok. ne marjátok ezért egymást, inkább kössetek kompromisszumot. :) mindkettőtöknek engedni kell időnként, és akkor be tudjátok állítani a saját harmóniátokat, ahol mindenkinek jó.
válasza:Igen, az lenne a normális, az ideális, ahogyan Te gondolod, viszont sajnos abban a férjednek van igaza, hogy a többség nem így él, de ettől még senki nem akadályoz meg abban senkit, hogy a ritka kivételhez tartozzon.
Én a helyedben a szelíd erőszakhoz folyamodnék, ami abból állna, hogy olyan színes, élménydús programokat szerveznék, amibe a férjemet is bevonnám a gyerekekkel együtt, ahol megtapasztalhatnák, milyen klassz dolgok léteznek.
Sok ember nem is tudja, (vagy ha tudja, akkor sem próbálja, mert kényelmes, vagy nincs senki, aki rávezetné ezek ízére) hány féle lehetőség van arra, hogy különleges élményeket gyűjtsenek és ne csak a TV, meg a számítógép legyen a fejében, mint kikapcsolódási, pihenési forma.
Íme az én példámat.:
A párommal 1 éve kerültünk össze. Neki mindig is lett volna rá igénye, hogy színesebb, tartalmasabb életet éljen a nejével és a gyerekükkel, csak valahogy egyikük sem mozdult rá a szervezésre.
Mióta mi összekerültünk, fenekestül felforgattam a párom és a gyereke életét, kinyílt nekik is a világ. Megmutattam nekik számos olyan kikapcsolódási lehetőséget, ami azóta már beépült az életünkbe. Rendszeresen társasozunk, időnként bográcsozunk, sütögetünk a kertben. Járunk gyalogtúrázni, kenuzni, biciklizni, kipróbáltuk a sárkány hajót is. Voltunk több napos zenei fesztiválon, moziban, színházban, múzeumokban, képtárakban, élményfürdőkben, strandokon. Vitorláztunk a Balatonon, motor csónakáztunk a Dunán és még mindig van további sok ötletem, amit meg szeretnék nekik mutatni:).
Mindez nem került horribilis összegekbe, mert a programokat többnyire a barátaimon, ismerőseimen keresztül oldottam meg gyakran olcsóbban, mint sok embernek a heti/havi cigaretta költsége, tehát az nem jó indok, hogy azért ülünk otthon a TV előtt, mert nincs pénz. Sokféle olyan program létezik, ami eleve ingyenes, csak némi kreativitást, szervezőkészséget igényel, hogy ezeket megtaláljuk és kell némi akaraterő is, hogy ezekre rámozduljunk.
Próbáld meg Te is, hátha sikerül kicsit kibillenteni abból az életformából, amibe belenőtt, beleszokott.
Sok sikert kívánok neked a szervezésben!:)
válasza: válasza:Véleményem szerint még nem jött rá a gyerekekkel, a családdal törtött idő utánozhatalanul jó ízére.
Ez volna a te feladatod a következőkben:), vagyis rávezetni életed párját, hogy milyen jó is az, amikor gyerekkacagás, boldog, önfeledt mosoly jutalmazza az együtt végzett ténykedést, bolondozást, hancurozást, "komoly munkát"! Milyen büszkeség tölti ilyenkor el az ember fiát. És milyen simulóssá, cirógatóssá válik ettől az asszony! Csak ügyesen, okosan, menni fog, meglátod:)!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!