Majd 19 éves fiamnak nem volt még SOHA barátnője, mit tegyek?
Nemsokára 19 lesz, és értetlenül állok én is és a párom is a tény előtt, hogy nem volt még barátnője. A szívem szakad meg, amikor megyek az utcán és mindenhol fiatal párokat látok és tudom, hogy a fiamnak még ilyenben nem volt része. Van két lányom is, de ők már el vannak jegyezve, valamint már 16 éves korukra volt barátjuk. Jelenleg a nővérével él, mert én és az apja elváltunk, aztán a suli miatt a nővéréhez költözött (onnan közelebb van neki).
Mikor eljön meglátogatni, mindig megkérdezem, hogy a lányokkal mi újság és láthatóan egyből zavarba jön, vagy csak témát vált, de mondja is, hogy nem óhajt erről beszélni... gondoltunk már arra is, hogy nem e meleg, de eddig, ha véletlenül sikerült vele beszélgetni, akkor mindig a lányokat emlegette, szóval bizakodóak vagyunk. Egyszer, mikor a (újra házasodtam) férjemmel elmentünk fagyizni, akkor ő is velünk volt, és a fagyis kislány nagyon tetszett neki, biztattuk, hogy kérje el a számát, és így is tett, de aztán nem lett belőle semmi, elvileg a lánynak volt barátja. Na most az a baj, hogy szerintem nem is mer oda menni lányokhoz, mert nekünk is noszogatnunk kellett.
Olyan rossz látni, hogy kéne neki is valaki, de nem talál, vagy nem tud szerezni.. Mindig azt mondja, hogy most nem érdeklik a lányok, majd az egyetemen, mert ott érettebbek, viszont párszor elszólta magát, hogy randizgatott, vagy volt lány, akivel beszélgetett, de nem lett semmi.. azt nem mondja el, hogy miért, csak azt tudom, hogy nem sikerült. Ti mit tanácsoltok, hogyan segítsek neki?
Osztom az előzőt,szerintem is kamu.Bár nem egyedi eset,ha 19 évesen még nem volt az embernek párkapcsolata.
A férjemnek 26 évesen volt először barátnője pár hónapig,aztán 28 éves volt,mikor jöttem én.Most 35 éves,házasok vagyunkés van egy 3 évesünk.Semmiről nem késett le.Nekem ő volt az első,24 éves voltam.Egyikünk szülei sem idegeskedtek azon,hogy miért nincs senkink.
De mondok jobbat.Férjem egyik barátja,aki vele egy idős,33 éves koráig senkije sem volt.Most boldog párkapcsolatban él.
TÜKÖRHOBBIT
:DDDDDDDDDDDDDDD
Engem addig cseszegettek, meg apám szívta a véremet (környezet meg leleszbizett), míg össze nem jöttem 19 évesen egy nekem nem tetsző fiúval, aki mellé folyamatosan alázgatott. Ha valakit emiatt cseszegetnek hajlamosabb belemenekülni egy szar kapcsolatba.
28 éves nő vagyok. A családomnak fogalma sincsen arról, hogy kit szerettem, kivel voltam kapcsolatban, ők annyit látnak, hogy mióta élek, egyedül vagyok. Pedig ez nem így van. Csupán egy rettentően zárt ember vagyok, aki nem beszél ilyesmiről a családjával, valamint volt olyan kapcsolatom, amit nem tudtam volna előttük felvállalni. (Igen, kapcsolatban volt az illető). Szerettem, szenvedtem, és a családnak erről még csak lövése sincsen. A szexuális életemről sem tudnak, pedig az is van, nem vagyok szűz. Arról nem is beszélve, hogy nem állunk annyira közel egymáshoz, hogy kiöntsem a lelkem. Sokáig vágytam rá, hogy ezt megtehessem pl a szüleimmel, de nem olyan a kapcsolatunk, elfogadtam, hallgatok, hallgatnak.
Mégis feljön, hogy mikor lesz családom, férjem, gyerekeim, leszbikus vagyok-e. Nem szeretem, ha ezzel nyaggatnak. Én tudni fogom, mikor jön az, aki mellett szeretnék elköteleződni, vagy családot alapítani, és akkor, mikor ez már ilyen komoly lesz, a család is tudni fog róla. Addig viszont nem mesélem el, hogy X tetszett, Y-t szerettem, Z-vel lefeküdtem, stb. Ez nem a családra tartozik.
Ha a fagyis csajtól el merte kérni a számát, illetve mással volt már randija, akkor nagy baj nem lehet vele. Oké, ezek nem jöttek össze, de előbb-utóbb majd horogra akad valaki.
Nincs baj a fiaddal, mert legalább szorult belé kezdeményezőkészség. A probléma azokkal a srácokkal van, akik otthon döglenek, és be sem próbálkoznak senkinél.
Az én anyám is ezzel piszkált, hogy mikor lesz már barátnőm. Ilyenkor kialakult bennem egy kis ellenállás, hogy már csak azért sem lesz, amíg ezen lovagol. Volt más, fontosabb dolgom is: leérettségizni és az életcélommal foglalkozni.
A barátnő szerzést az is nehezítette, hogy érettebb vagyok a korosztályomnál és a korombeli lányok nem komolyak, azt látom, hogy nincs bennük szeretet, komolytalanok és csak b*szni akarnak és csá... Na az ilyeneket gyűlölöm.
A barátnőmmel a legváratlanabb pillanatban ismerkedtem meg, egy légiutaskísérő képzésen. 2 hónap után össze is jöttünk. Ő 30 éves, én 21. Sokkal jobb, mint a korombeliek.
Ez egy olyan dolog, amit nem kell erőltetni, nem lehet és nem is érdemes. Türelem és kitartás kell és amikor nem számítasz rá, majd akkor fog a fiak találni egy barátnőt (de ezt neki kell tudnia, hogy mikor).
" Ráadásul faluban laktunk, ők laknak is, és a mamám mindenkit megállított az utcán, akinek volt 2 db pattanása és kérdezgette"
Uh,ez durva:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!