Örüljek amit kapok, vagy lehetne beleszólásom?

Ha gondoljátok elfogadjátok. Ebben az esetben a te tulajdonod lesz, ha akarod eladod, ha akarod élsz benne.

Egyébként a logikus az lett volna, hogy előtte megbeszélitek. Gondolom maguk mellé akarnak kötni, ez volt ok amiért nem beszélték meg veled.

Feleségeddel beszéljétek meg, milyen terveitek vannak, hol szeretnétek élni, gyerekek milyen iskolába fognak járni és hasonlók.

Ha ebbe nem fér bele a ház, amit a szüleid vettek, akkor egyszerűen nem költöztök oda. Megköszönitek és nem éltek a lehetőséggel, ennyi.

Nálunk a párom (irodában dolgozik) termőföldet kapott egyszer így a szüleitől, 250 km-re a lakhelyétől... Azóta sem sikerült túladni rajta, és minden évben esélyes, hogy a parlagfű miatt büntetést fog kapni.

Feleségeddel kellene megbeszélned, hogy mi a véleménye erről és tudnátok-e alkalmazkodni az új környezethez. Ha nem, akkor nem költöztök be. A te neveden van/lesz a ház egyébként?

Mellesleg nekem ez úgy tűnik, hogy ezzel le vagy kötelezve feléjük. Ha jó szándékból adták volna, akkor megkérdeztek volna titeket, hogy mit szeretnétek.

Fogadd el, aztán ha nem akartok ott lakni, add el, és vegyél az árából ott lakást, ahová te szeretnél költözni. Ez a legjobb kompromisszum. El is fogadtad, de nem is vagy belekényszerítve egy olyan helyzetbe amit nem szeretnél.

Igen, beszélni kellett volna. Túl nagy ajándék ez ahhoz, hogy így adják oda.

Én annak idején "jogsit" kaptam 18. születésnapomra, de a hátam közepére sem kívántam az egészet akkoriban. Nem is lett meg a jogosítvány sőt, mára már egy életre elvették a kedvemet a vezetéstől.

Én is azt mondom, hogy ha nem fér bele a terveitekbe az a lakhely meg a ház akkor ne éljetek a lehetőséggel. Vagy adjátok el és vegyetek az árából egy másikat ott, ahol nektek jó.

(Amúgy én is világ életemben így kaptam ajéndékot, hogy nem érdekelte őket a személyiségem vagy az igényeim, aztán ha nem használtam, amit kaptam akkor én voltam a hülye hálátlan gyerek. Persze örülök én, ha gondolnak rám, de akkor már olyat vegyenek, aminek haszna is van és ne én érezzem lekötelezve magam, ha rockerként kapok egy egyszarvús fülbevalót, vagy egy rózsaszín csipkés felsőt, amit ha nem hordok én vagyok a hálátlan. Persze a legtöbb embernek az ilyen helyzetekből csak az jön le, hogy örüljél neki, hogy kaptál valamit, főleg ha házat, de szerintem egy ajéndéknak semmi értelme, ha a másik félnek tök mások az igényei. Én sem adok anyámnak kalapácsot, ha egyszer főzni szeret.)

Nálunk is hasonló volt a helyzet.

Azért kaptuk a házat, és nem az árát, vagy beszállást az általunk választott házba, hogy magukhoz kössenek minket, ott lakjunk a közelükben, ahol ők akarják.

Ez sajnos nem jött be, mert minket munkánk máshova kötött, ahol lakást is vettünk magunknak.

Ráadásul a szüleim megtiltották, hogy a házat eladjuk.

Ott állt évekig üresen, legfeljebb nagy családi rendezvények idején volt hol aludni a vendégeknek.

Közben viszont lakó híján folyamatosan pusztult le.

Végül sokkal kevesebb pénzért sikerült eladni, mint ahogy vették. Mindenki számára bukás volt az egész projekt. De mit lehetett tenni? Nekünk beleszólásunk nem volt.

Egy dolgot tehettünk: megbeszéltük, hogy mi nem fogunk a saját gyerekeinkkel így tenni.

nem tudom, hol laktok, de ha jó helyen van a ház, ha arrafelé is van kereslet és ha egyébként van hol laknotok, akkor adjátok ki!

A ház is eltartja magát, nektek is fialhat némi pénzmagot, továbbtervezni, variálni, átgondolni, gazdálkodni, taktikázni, vagy akár vevőt keresni is van időtök. Ma egy lakás nem rossz beruházás.

Csak és kizárólag szerződéssel, hivatalos úton intézzétek az esetlegesen beköltözővel, hogy baj esetén felelősségre vonható legyen az illető. Puszira , szívességből senkinek semmit.

Ne kapkodjatok el semmit, azzal magatoknak tesztek keresztbe!

Igaz, jómagam pesti lakos vagyok, de itt nincsen annyi albérletnek való lakás, amennyire kereslet van. A bérbeadók mazsolázhatnak az albérletet keresők közül, kemény harc megy a négyzetméterekért.

Tedd félre a sértett önérzeted, ne azon edd magad, ki és mit mondott, hanem azt nézd, hogy te és a párod ésszel gazdálkodjatok azzal, ami (már) a sajátotok. Ne hátra nézegess, ne a szüleidet győzködd arról, amiről úgysem lesznek más véleménnyel! Hanem előre nézz, arra gondolj, hogy ha jön a gyerek, esetleg egy magánéleti válság, akkor ne legyél kisemmizve.

Fogd fel úgy, hogy további segítséget kaptál az önállósodáshoz.

Tehát "fogd be és örülj annak ami van", alapozzátok a jövőtöket és élj (éljetek) a lehetőséggel! Üdv mindenkinek.

Egyetértek a legtöbb hozzászólóval. Valszeg arról van szó, hogy a szüleid oda akarnak titeket kötni helyileg. Nem túl szép mentalitás, még akkor sem, ha adnának cserébe egy házat.

Majd írd meg, kérdező, hogy mi lett, plíz, érdekes a sztori.