Miert szült ha csak nyűgnek tart?

Fodrászhoz menni gyerek kb annyira jó, mint egy macskával. Max atlagoskkor marad nyugton, ha alszik. Amúgy ha járni tud, megy mindenféle, ha nem tud, akkor kúszik, mászik vagy szimplán sír. Tegyük fel festeni szeretnéd a hajad. Ez nem félórás művelet. Hogy oldod meg, higy a gyerek ne ordító, ne menjen el, ne zavarja a tobbi vendéget és a hajad is meg legyen csinálva?

Lehet egy gyerek nyűg, amikor dolgod lenne, de nem tudod csinálni, mert a gyerekkel is törődni kell.

Az anyaság nem rózsaszín felhők meg tündérmese. El lehet benne fáradni, tele lehet vele az ember hocipoje időnként

Sok ember elhiszi a modern pk (politikailag korrekt) kultúra "pszichológiáját", és valós nevelés helyett mindent megenged a gyereknek, effektíve nem próbálja nevelni amíg kicsi. Ez ahhoz vezet, hogy a gyerek úgy nő fel hogy mindent szabad neki, és amikor olyan helyzetbe kerül amikor a szülőnek engedelmeskednie kellene, vagy "viselkednie" (például a fodrásznál), dühkitöréseket produkál, hisztizik, üvölt, ütlegeli a szülőt vagy rosszabb esetben a többi klienst akik a fodrásznál várnak. Ez sokkal rosszabb lesz amikor iskolába kerül, mert ott találja magát egy élethelyzetben ahol körül van véve gyerekekkel akik ugyanúgy mindent megengedhettek maguknak, és képtelenek megérteni az iskola célját(Ez külön megérdemel egy disszertációt, de most hanyagoljuk), tanulás helyett "menőnek" akarnak látszani egymás előtt, "felnőttnek". Ez ahhoz vezet hogy frusztrált lesz,(gyakorlatilag munkahelyi stresszt él meg de gyerekként nem bírja feldolgozni) és a dühét otthon vezeti le a szülőkön. A szülő pedig stresszel a munkában, hazamegy és rajta van levezetve a gyerek stressze is, elkeseredik és nem érti miért nem működik olajozottan a gyereknevelés, pedig ő mindent pont úgy tett ahogy a szingli, gyerektelen pszichológus (akinek semmi valós tapasztalata nincs gyerekekkel) ajánlotta.

Ez vezet ahhoz hogy a gyerekre mutat és a gyereket vádolja, mert ő "mindent pont úgy tett ahogy kell", és mégis probléma van, tehát a logikát követve nyilván a gyerek hibája.

A gyerek pedig megszokta hogy neki mindent szabadott az első 5-6 évben, és ösztönösen elvárja hogy mindent megkapjon, de neki semmit ne kelljen tennie.

Rossz nevelés rossz beidegződéshez vezet, a gyerek (mint te is) pedig a szülőre mutogat, mert mindent ugyanúgy tesz ahogy egész eddigi életében,és mégis elkeseredést és vádakat kap a szokásos "semmi gond kicsim, Te vagy a kis herceg-hercegnő" helyett.

Ez egy mérgező körforgáshoz vezet, amikor a szülő és a gyerek egymást vádolják, de tartós megoldás nem lehetséges, mert a gyerek nem fog (egyrészt nem tud, másrészt nem akar) változtatni, a szülő pedig nem tud megbízni a gyerekében, mert nem látja hogy a viselkedési probléma megoldódna.

Mit lehet tenni hogy ne legyél "nyűgnek" tartva ? Üljetek le anyuddal és beszéljétek meg, hogy Te elvállalod mondjuk a heti takarítást, mosogatást, ház körüli munkákat hogy könnyebb legyen Neki, Ő pedig próbál Rád mint vele kvázi "egyenrangúra" gondolni és nem lekezelően viselkedni.

Sokat segít az is, ha vasárnaponként a család leül például társasjátékozni, vagy együtt ebédelni és beszélgetni. Ez segít hogy megértsétek egymást, hogy "csapategységet" építsetek. Ez vezethet őszinte, nyílt beszélgetésekhez és szórakozáshoz ha megértitek egymást.

Még ennél is rövidebben összefoglalva :

Üljetek le, Te vállald fel hogy segítesz a házimunkában és nem a szülőn vezeted le az iskolai stresszt, Ő elvállalja hogy nem "hülyegyerekként", hanem "majdnem felnőttként" kezel, és nem Rajtad vezeti le a munkahelyi stresszt.

Hétvégente egy-két órát töltsetek együtt, sétáljatok, társasjátékozzatok, beszélgessetek.

Pár hónap után a változás komolyan érzékelhető lesz.