Hol van esélyem szülőt vagy nagyszülők találni magamnak?

Szia!

Nekem van egy olyan barátom, aki meg szokott ölelni csak úgy. Nem csak engem, ő ilyen. Szóval szerintem szerezz minél több, közeli barátot, és előbb-utóbb valakivel kialakul valamilyen mély kötődés.

Viszont párkapcsolatba még ne kezdj szerintem. Nagy teher egy kapcsolatnak, ha te a szülőpótlékot keresed a társadban. Épülhet erre a kapcsolat, csak ha lelkileg meggyógyulsz, a kielégítetlen vágyad megnyugszik, össze fog dőlni az egész. Nem jó, ha ez már 2-3 gyerek feje fölött történik.

Semmire nem megoldás, ha apapótlékot keresel magadnak.

Én mindesetre azt mondom, ha nagyon-nagyon nem bírod ki, akkor jelentkezz be a helyi idősek otthonába. Rengeteg kisöregről megfeledkeznek teljesen a rokonok, nekik nagy boldogságot okozna, ha valaki időnként rájuk nézne, beszélgetne velük egy kicsit látogatási időben. Talán a te lelked is megnyugodna egy kicsit.

Ok, törés van benned, de hatalmas. Menj még pszichológushoz, akár többhöz is. Nem vagy mentálisan épp, soha nem fogsz így elbánni ezzel a fránya élet dologgal.

Sehol nem fogsz magadnak találni apa, nagyapa pótlékot.

Ember, 30 éves vagy. Nem normális hogy még most is ez után sírsz. Állj a sarkadra, és irány az orvos.

Meg amit egyik válaszoló írt, ülj le apáddal is beszélgetni.

Remélem egyszer sikerül felnőnöd.

En ezt tennem:

Nezz korbe a kozvetlen kornyezetedben, van-e idosebb ferfi, akire felnezhetsz, akitol tanulhatsz. Ez lehet a munkahelyen egy tapasztalt kollega, a szomszedodban egy maganyos ozvegyember vagy mas, akivel napi kapcsolatban vagy vagy lehetnel: a gondnok, a hentes, a biztonsagi or, barki, akivel beszedbe mersz elegyedni es o is vevo ra.

Ertheto, hogy szeretned, hogy legyen valaki, akire felnezhetsz es akitol tanacsot kerhetsz, ha az kell, es biztos van a kornyezetedben olyan, aki orulne a tarsasagodnak. Semmikepp ne ugy menj oda, hogy "hello, nekem nem volt apam, ugyhogy potapat keresek". Ez majd magatol kialakul.

Nézd, én alapvetően kicsit eltúlzottnak érzem ezt az egészet. De valahol meg is értelek. Én jelenleg 27 éves nő vagyok, és édesapám nevelt fel, mert édesanyám egyszerűen eldobott. Nem akart minket. Piált, meg szerelmes lett, és közölte, hogy a szerelme gyerekei jobban megérdemlik őt, mint mi. Hat éves koromtól felborult az életem, és mi tartottuk a kapcsolatot, de minden találkozásunk után egy akkora űr volt bennem, hogy hihetetlen, mert képtelen volt azt az anyai szeretetet biztosítani nekem, amire szükségem lett volna. Rengetegszer megbántott már úgy is, hogy felnőtt vagyok de mindig be tud szólni olyasmit, amitől padlón vagyok. Nekem egészen addig nem volt nyugodt a lelkem, míg én magam anya nem lettem. Van egy lassan 3 éves kislányom, és neki olyan anyukája vagyok, amilyen én elképzeltem magamnak, és hihetetlenül jó érzés a saját kicsit tündérkémnek megadni mindazt, ami nekem kimaradt. Ez nekem bármilyen terápiánál hatásosabb! Amennyi szeretetet adok neki, azt vissza is kapom tőle, és bár félreértés ne essék nem akaszkodom rá és nem is tervezem a későbbiekben sem, de tudom, hogy a mi kapcsolatunk atom erős már most és az is marad, mert én mindig ott leszek neki ha szüksége van rám. Talán nagyképűen hangzik, talán az is, de ha van jó anyuka, akkor én az vagyok.

Te is meg fogod találni a békédet. Lesz egy saját családod és olyan életet élhettek, amilyet mindig elképzeltél. De kicsit most szedd össze magad, és élj, mert ez hirtelen nem fog megoldódni, viszont ha emiatt hagyod veszni a fiatal érveidet, később majd ezen fogsz keseregni!

Írta a kérdező, hogy járt pszichológushoz, de nem történt változás.

Nem pszichológus segítsége kell neki, hanem pszichiáteré (ami orvosi szak az egyetemen)

Keresd meg a körzeti szakrendelőtöket és kérj egy időpontot a pszichiáterhez (nem beutalókötele szakrendelés)