Miért a lánygyerektől várnak el mindent a családtagok?
Igaz, hogy a cikk kicsit giccses, de sok igazság van benne, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.
A mi családunkban engem, mint egyetlen lányt mindig jobban védelmeztek és jobban támogattak, mint a fiúkat. Anyagilag is többet fogok kapni (a nagyszülők rám akarják iratni a házukat, cserébe nekem meg kellett tanulnom fiatalon főzni, mosni, takarítani ("Az nem mehet férjhez, aki nem tud rétest sütni").
Azt várják tőlem, hogy beköltözzek falura a nagyszülőkhöz, jobbik esetben a helyi főiskolán tanulok tovább (nagymamám szerint még csak ne is tanuljak tovább, mert időpocsékolás), fiatalon férjhez megyek valami gazdag gyerekhez, mesébe illő esküvővel, és utána egymás után szülöm az unokákat/dédunokákat, meg gondoskodom az idős rokonokról, szülőkről.
Olyan, hogy esetleg leszbikus vagyok, vagy nem akarok férjhez menni (nagyim kikerekedett szemekkel bámult rám már maga a gondolat miatt is), vagy hogy másik városban tanulok tovább, nem akarok gyereket szülni, esetleg külföldre akarok menni ("ki fog akkor gondoskodni rólunk?"). A fiúk mehetnek, amerre akarnak, MsC, PhD, külföld, Budapest, csak éljenek meg.
16 éves koromig tiltottak fiúktól (apa kicsi lánya vagyok a mai napig), 16 éves korom után, pedig "kötelező" volt, hogy legyen mindig valakim, és minden barátomra úgy tekintetett, mint férj-jelöltre.
Úgy érzem magamat, mint a Bennett-lányok a Büszkeség és balítéletből, akiket az anyjuk már 15 évesen tuszkol a vőlegények felé, mert nincs hozományuk és nem örökölhetnek, csak nekem lesz diplomám, lakásom, házam.
válasza:Én az életben nem akarok egy kölköt sem, esküvő is abszolút felejtős.
Nem vagyok kompatibilis a gyerekekkel, kifejezetten taszítanak. 8 éve van êlettársam, ő is és a családom is elfogadta a döntésemet. Aki szül 6-7 gyereket, csinálja, majd ő előreviszi az emberiséget.
Te döntesz az életedről, senki más. Vagy elfogadják, vagy nem, így jártak. Felnőtt nő vagy.
25N
válasza: válasza:Figyeéj, hazamész karácsonykor 1-2 órára, és ha nem szállnak le rólad, eljössz.
Kész, én költözés után nemsokkal eljutottam odáig, hogy másfél évig! nem entem haza, írtam nekik pár sort néha és ennyi, de elegem lett, hogy MINDENBE beleugatnak felnőtt, dolgozó nő létemre.
Most már elmegyek félévente pár órára, de akkor is piszkálnak, beszólogatnak, stb., úgyhogy ismét megfontolom, hogy ignorálom őket.
És nem érdekel, ha megsértődnek, velük nem lehet beszélni, a saját világukon, megrögzött hülyeségükön nem látnak túl, idiótákkal meg nem kell vitatkozni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nekem csak bátyám van, ketten vagyunk fiútestvérek. Viszont barátnőmet próbálták arra nevelni, hogy a bunkó bátyja cselédje legyen. Neki kellett látogatni folyamatosan az elmebeteg nagynénjét. Amikor a nagymamájuk kórházba került még akkor sem kellett a bátyjának bemennie, látogatni. Semmilyen elvárás nem volt felé. Ha elvette a barátnőm holmijait, barátnőmet szimplán hisztisnek nevezte a hímsoviniszta apjuk. Meglopta a saját testvérét. Néha le lett hordva, de ennyi. Ennek hála a bátyja a mai napig otthon él, pedig már közelít a negyvenhez. Nem segít semmiben, az anyjukat semmibe veszi. Dolgozni sem akar. Én nem tudom megérteni az ilyen szülőket, hogy a saját gyereküket miért szívatják. Barátnőm is maximum ünnepekkor megy haza, a testvérével egyáltalán nem beszél, és ezért ő van kikiáltva szemét embernek. Ja mert hozzánk akarták költöztetni a férfit, de barátnőm kerek perec megmondta, hogy nem lehet erről szó. Nem normálisak az ilyen szülők.
Továbbra is állj ki magadért, jól csinálod.
válasza:Ha valakinek más a véleménye,mint a
tiéd akkor lepontozgatsz?Hát ez egy nagyon felnőtt magatartásra vall.Egyébként Sehol sem gyűjtöm a pontokat.Mindig felvillan a lesz@szarom lámpa.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!