Az hogy lehet hogy bajban szánnak a csaladtagok, ha meg beköszönt valami jo, elhordanak mindennek?

Nem csak családtagok, barátok. Ez mi lehet, nem értem.

Peldak:

Barátnők szánnak hogy nincs penzem ilyen olyan ruhakra sminkre mint nekik, de ha nehezen veszek is egy szepet, elkérik, nem adjak vissza, sminkkel egyből leutanoznak, a nagyimat bántja ha vekonyabb vagyok mint ő, 80 evesen rivalizál..

Szánnak ha egyedul vagyok pl mikor nincs kivel tüzijatekra mennem mert ők csak a parjukkal mennek, de amikor baratom lesz, kikezdenek vele, csaladtagjaim rosszindulatu pletykakkal bekavarnak, elhordanak mindennek, le se merem irni..,rámszállnak mint a hiénák.

Most ez hogy van, hogy szerencsetlensegben szánnak, segitenek, de ha jol allok, jo idők köszöntenek be, elvennék tőlem?

Gazdag rokon viszia pálmát, mindene megvan, de ha nekem csak egy árva szép dolgom, az is fáj neki.

Igazábol az embernek addig van igazi csaladja es igazi barátai mig gyerek, felnőtten meg már csak az álszenteskedés megy?