Szerintetek ósdi felfogás hogy a családtagok összefogjanak a bajban (jóban)? Anyagilag erkölcsileg.

Akkor gondolj arra is, hogy ezt a kérdést nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, csak a mesében fekete vagy fehér minden, a valóságban nem.

Egyébként meg az ember nem azért alapít saját családot, hogy utána élete végéig a szülei, - meg a párja szülei, ugye - családjával fogjon össze anyagilag-erkölcsileg (ez a kifejezés szépen hangzik, csak éppen semmi értelme nincs).

Gondolj bele: összefogsz a saját nővéreddel anyagilag, mert bajban van, utána a férjed/feleséged nővére is bajba kerül... és ővele már nem tudtok összefogni a bajban, mert nem lesz miből, (elköltöttétek a saját nővéredre) pedig ő is családtagja a párodnak, tehát vele is össze kellene fogni.

Ilyen fennkölt "felfogásokat" akkor lehet igazán gyártani, ha semmi problémád nincs a világon.

Oké, fogjatok össze erkölcsileg a bajba került nővéreddel: az egész családod testületileg tartja neki a vállát, hogy sírjon rajta, és közben a párod nővére is bajba kerül erkölcsileg... a nap egyik felében a te tesódat, a nap másik felében a párod tesóját vigasztaljátok, és közben a saját családodra nem marad idő. Holnap meg a nagynénivel kell együtt gondolkodni, mert egész nap zokog az odaégett süteménye miatt... a saját gyerekeid meg hiába mondják, hogy segíts nekik tanulni, nem érsz rá, mert erkölcsileg összefogsz éppen a nagynénivel.

Nem élheted mindenki más életét, a sajátodat kell(ene).