Ti, hogy viselitek ahogy sorban tűnnek el a családtagok, rokonok, barátok külföldi munkára?

Örülj neki, hogy "csak" külföldre mennek, ahol élnek és virulnak. Azt hittem, a kérdés vége az lesz, hogy tűnnek el, meghalnak.

Mert nálunk konkrétan ez történik.

Nem kell annyira önzőnek lenni. Barát az, aki örül annak, ha a másiknak jó, még akkor is, ha neki ez nem annyira előnyös.

Ezen en is gondolkoztam. 37 vagyok es az ovistarsak, közepiskolas tarsak, baratok mind szelrózsa minden iranyaba eltuntek kulföldre, szinte senki nem maradt Erdelyben , en sem

Hihetetlen , lehet azert alakult igy mert az en gyerekkoromban nem volt mozgasszabadsag es az en generaciom meg hitte, h kolbaszbol van a kerites, barhol jobb mint otthon

Ne is mondd:(

Nekem egy igazán közeli barátnőm se maradt a városban.

Erdélyi kisváros, mindenki eltűnt, értettségi után. Az egyik barátnőm Svájcban, másik Angliában, egy Dublinban, egy Pesten, 2 itt van az országban, de más városban. Én nagyon nehezen viselem, lettek az egyetemen új barátnőim, de azok a barátságok sosem lettek olyanok, mint a gimisek. Valahol az én hibám is, volt olyan, akivel közel kerültünk egymáshoz, de aztán ahogy vége lett annak is már nem tartjuk úgy a kapcsolatot, párhavonta találkozunk és ennyi elég is. Azok hiányoznak akik elmentek, ők az igazi barátaim és ennyi idősen már nem tudok olyan barátságokat kötni, nem olyan könnyű, mint 15 évesen.

Bár, azt belátom, hogy mi is gondoltunk rá a férjemmel, hogy kimegyünk külföldre, de azt hiszem a mi helyzetünkben butaság lenne(én nagyon szeretem a munkám, szakmámon belül dolgozom, külföldön max pincérnői vagy babysitter állást kapnék, van lakásunk, autónk, a férjemnek is biztos állása van)

Örülj, hogy nálad csak 10-ből 5, nálam már mindenki:(