Ti, hogy viselitek ahogy sorban tűnnek el a családtagok, rokonok, barátok külföldi munkára?

Megértem én is azokat, akiknek itt nem volt semmijük és nem veszítettek semmi azzal, hogy megpróbálták. Pl van egy barátnőm, egyetem után kimentek a barátjával Angliába, elkezdtek dolgozni, eleinte nem ment olyan jól, de mostmár kezdnek jobban alakulni a dolgok. Persze, nem a szakmájukban dolgoznak egyiküksem. Itt nem volt lakásuk, munkájuk, ők azt mondom jól tették, hogy kimentek. Ellenben van egy másik barátnőm, ők itt mindketten dolgoztak, a barátja nem is tudom pontosan mit, valami cégnél dolgozott, ő pszichológus volt egy kisebb, kezdő humánerőforrás cégnél. Igaz, nem keresett olyan sokat, de kezdő volt ő is, a cég is, egy idő után biztos jobb lett volna, vagy ott, vagy elmehetett volna máshova, ha már szerzett tapasztalatot és ügyes is volt nagyon. Volt itthon lakásuk is, kicsi, kétszobás, de megfelelt. Aztán elhatározták, hogy kimennek ők is, most a fiú mosogat, a lány meg egy fast foodban dolgozik. Fizetik az albérlehetet, megélnek, de kérdem én, megérte? Kicsivel lehet több a pénz, de albérletben laksz, távol a családodtól, barátaidtól, és hiába tanultál és dolgoztál keményen eddig, csak mosogatsz vagy takarítasz, mikor itthon jó állásod volt. Szerintem így nem éri meg.

Mi is így vagyunk. Van lakás, autó, jó munkahely, szakmámban dolgozok, szeretem nagyon, sokat utazok külföldre, azt csinálom, amit mindigis szerettem volna. Nem mondom, hogy néha nem csábít a külföld, a több pénz. De minek? Hogy több ruhát vegyek? Hogy új Iphonom legyen? Több kaját vegyek, amitő csak elhízok meg kisz.arom? Ezek miatt nem éri meg, szerintem...

32.: nem neked kell eldöntened, megérte-e. Amikor kiköltöztem, egy évig én sem a szakmámban dolgoztam. Egy év után jelentkeztem szakmai felsőfokú továbbképzésre (egy év alatt elsajátítottam középfokon a nyelvet, letettem a B2-t), és rögtön kezdhettem is gyakornokként (majd elvégeztem a sulit+mellette gyakornokként dolgoztam és ma már természetesen jó beosztásban dolgozok, komoly pénzért a szakmámban).

Valahol viszont el kell kezdeni. Nekem sem volt büdös a takarítás, gyári munka, ha éppen az akadt. Ami fontos, hogy haladjon mellette az ember, és keresse a lehetőségeket.

Nem tudhatod, hogy az ismerősödék számára mit tartogat az élet, attól, hogy ilyen "aljamunkákkal" kezdenek, még lehetnek elégedettek a helyzetükkel. És őszintén megmondom, 100x jobb érzés volt 1100-1300 eurót hazavinni 3 műszak után, mint otthon kényelmes melóból 120-at, amiből éhen lehet dögleni, és számolgatni kell hónap végéig, hogy hogy jön ki a kaja, rezsi...

32: " Aztán elhatározták, hogy kimennek ők is, most a fiú mosogat, a lány meg egy fast foodban dolgozik. Fizetik az albérlehetet, megélnek, de kérdem én, megérte? "

Nekik bizonyára igen.

Nekem otthon jól fizető, normális állásom volt (bejelentett, stabil), saját pici lakás. Bár nem nézek le senkit, aki bármilyen munkát végez legyen akár utcaseprő is, de sokáig úgy gondoltam, nekem nem kell beállnom a mekibe hamburgert sütni. 20 éves korom óta mindig volt munkám, szép szakmai tapasztalatot gyűjtöttem, volt hogy két konkrét állásajánlat közül én választhattam ami szimpatikusabb volt.

Aztán mégis kockáztattam, feladtam otthon mindent és kijöttem a bizonytalanba. Úgy voltam vele, hogy megpróbálkozom a szakmámban elhelyezkedni, de pl. takarítást és pincérkedést nem szívesen vállaltam volna (béna is vagyok, egy tálca üvegpohár a kezemben garantált katasztrófát jelent).

Amikor kijöttem, akkor viszont úgy éreztem, hogy ha hamburgert kell sütni, akkor beállok, ha fel kell mosni a mekit akkor megcsinálom, de én itt akarok maradni bármi áron. Végül mégiscsak sikerült a szakmámban elhelyezkedni, de míg otthon bizonyos munkákat csak a legvégső esetben vállaltam volna el, csak amikor már tényleg semmi más esélyem nem lett volna hónapokig, itt simán bevállalnám, ha ez a maradás feltétele.

Tudod sokunknak nem az a lényeg, hogy mennyi pénzt kap havonta, milyen hangzatos titulusa van, hanem az a fontos, hogy élhető, kellemes környezet vegyen körül.

36: "Reggeltől estig güriznek és miért? Hogy legyen új telefon meg tévé? Szerintetek ezért tényleg megéri? nekem ezek csak tárgyak. Sokkal inkább választom azt, hogy szeressem a munkám, itt legyen a hazámban, a családomhoz közel, minthogy új cuccokat vegyek."

Hát akkor nekik nem érte meg, de sok másnak pedig igen.

Van aki azért lépett le, mert otthon nem tudott megélni a munkájából vagy nem is kapott állást, míg mások (köztük én is), akiknek otthon is volt egy felépített élete, de a környezetével nem volt elégedett. Én nem bántam meg, megkaptam azt amit akartam. Hogy emellett a szakmámban sikerült elhelyezkedni, az hab a tortán.

Nekem sokkal fontosabb volt az, hogy normális környezetben, kedves és nem frusztrált emberek között éljek, ebben neveljem a gyerekeimet mint bármi más.

(35. vagyok)