Most komolyan ezért kezdett el ordibálni velem anya?
Szóval... Három éve együtt vagyunk a barátommal, minden héten egymásnál vagyunk, egyszer én megyek, utána ő jön.
Most én mentem le hozzá,és az unokatestvérét kellett vinnünk az ország másik felére, így korai busszal mentem le hozzá. Konkrétan negyed 7-kor ment a busz. Mindig 10-es busszal megyek le, de most így jó korán. Apukámmal beszéltem is erről, előző nap mondtam neki, hogy a koraival megyek. Anyukám akkor már aludt nem akartam felkelteni. De reggel írtam neki egy levelet, hogy elmentem korán.
Anyukám írt nekem Facebookon, de én ugye nem voltam net közelben, és este láttam csak, hogy írt, de már nem írtam vissza. Igen tudom, vissza írhattam volna.
Ma haza jöttem és egyből számon kért, hogy miért mentem el korán meg hogy többet ilyen nem lesz meg hogy én milyen vagyok stb. Meg hogy felpofoz ha vissza dumálok. Persze én nem hagytam magam és csak azért is keményen vissza szóltam. Nem tudom felfogni, hogy miért akkora bűn, hogy 20 évesen korán elindultam. Azt megértem, hogy vissza írhattam volna de egyik se akkora dolog, hogy így ordibáljon velem szerintem. Mindig is nagyon féltett és tisztelem is benne de egyszerűen nekem ez túl sok, úgy érzem minden lépésemről be kell számolnom. Igazából nem is tudom, mi a kérdésem, csak jó leírni az egészet. Ti hogy vélekedtek erről?
Érdekes nem?
Mind engem, mind testvéremet anyám nevelt és egyszer sem... EGYSZER SEM röhögtünk a képébe, egyszer sem kértük rajta számon semmit, egyszer sem kunyeráltunk pénzt tőle.
Talán nevelés kérdése? Vagy csak szimplán nem b#szott el minket? Mindenesetre majd követem a példáját, mert működik. 14-5 éves korom óta tudom a bankkártyáinak az összes adatát fejből és mégsem jutott egyszer sem eszembe, hogy magán célra felhasználjam az engedélye nélkül.
Amikor apámmal váltak és egy kész idegroncs volt amiatt a f#sz miatt (plusz még mellé pont ugyanakkor, de szerencsére tévesen, méhnyakr!%kkal is diagnosztizálták), egyszer sem tettem úgy, mintha az rólam szólna mert tudtam, hogy neki sokkal nehezebb, mint nekem pedig kib#szott harmadik osztályos voltam általános iskolában.
Igazad van abban, hogy szülőként nincs tapasztalatom, de gyerekként van/volt és tisztában vagyok azzal, hogy miért vagyok olyan, amilyen.
Megmondom neked őszintén, hogyha korlátolt volna, sokkal többet lázadoztam volna, mert egy f#sz tinédzserként bennem is bennem volt, hogy a "szabályok ellen" kell játszani.
Direkt csinálta volna? Vagy csak nem jutott ránk ideje a munkája miatt? Nem tudom, de működik. Nálam és testvéremnél működött.
18 évesen már egyedül intéztem a papírmunkáimat, és minden mást, csakhogy neki ne kelljen velem bajlódnia mert van jobb dolga is, mint engem ellenőrizgetni, és idegeskednie, hogy "Vajon mindent megcsinált? Vajon minden rendbe van vele?". Viszont egy életre való tiszteletet érdemelt ki nálam és testvéremnél is, amiért nem ment át idegroncsba véglegesen, és mindig foglalkozott velünk, úgy ahogyan az tőle telt.
Ezzel szemben tele van ez az oldal korlátolt 20-25-30 évesekkel, akiknek a szülei még az ott alvást sem engedélyezik a párjuknál, mert... nem tudom felfogni, hogy miért. Tiszta életképtelen az olyan.
Az egész csak pszichológia. Sajnálom, ha neked olyan gyerekkorod volt amilyen, és nem vagy képes átlátni, hogy miért lettél olyan ember, amilyen.
Talán mindent leírtam... vagy nem.
Méhnyakrák
Ok, csak kipróbáltam, hogy feleslegesen cenzúráztam-e mert 10 percig kerestem benne, hogy miért nem engedte elküldeni a választ, és már minden picit is csúnyának tűnő szót kicenzúráztam benne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!