Most komolyan ezért kezdett el ordibálni velem anya?

Fúú de unalmasak már ezek a 18-22 eves vagyok nqgy lány vqgyok, de anya ordibal velem, ezért ide jövök, hogy együtt mocskolodjak anyámon, és azokon akik nyilván erre ugorva téged mocskolnak....

Szánalmas vagy Te is Anyad is, es.itt a.válaszolók nagy része is....

És az avicces, hogy erről nem is tudtok! Kesz kabaré, amit a mi tinik lerendeznek...

TISZTELET A KIVÉTELNEK!!

Szerintem meg teljesen mindegy, hogy a kérdező mit csinál, tanul vagy dolgozik, fizete-e haza, eltartják-e stb., mert normális, épeszű ember nem viselkedik így, mint az anyukája! Ez nem normális! Ez beteges!

Korábban kellett elindulnod, erről szóltál is apukádnak, anyukádnak már nem tudtál mert aludt és nem akartad felébreszteni, de utána írtál neki egy levelet, hogy ne aggódjon, tudjon róla, hogy korábban elmentél. Ez szerintem így teljesen korrekt. Nem értem, hogy ezzel mi a probléma....Az, hogy nem válaszoltál az üzenetére, mikor észrevetted az már picit valóban gázos, mert illet volna reagálni rá, de gondolom úgy voltál vele, hogy másnap úgyis mész haza és akkor majd megbeszélitek. Szerintem ez sem óriási probléma, pláne ha utána még bocsánatot is kértél tőle. Semmi oka nem volt arra, hogy kiabáljon veled, elhordjon mindennek, szidjon stb! Gondolom ő is olyan idegbeteg mint az itt válaszolók többsége...és ezek még büszkék is rá, gusztustalan!!

Normális szülő szerintem nem viselkedik így, még akkor sem, ha mérges vagy ideges, mert tudja, hogy mindent normálisan, felnőtt emberek módjára meg lehet beszélni. Ha arról lett volna szó, hogy reggelre eltűnsz és senki nem tudja, hogy hol vagy, mit csinálsz, mi történt stb., akkor még megértem, hogy aggódnak, idegesek stb...de így? Szóltál, hagytál üzenetet, így mégis mi a franc baja van? Én kb. 17 éves korom óta így csinálom, szólok és megyek vagy, ha nem tudok beszélni velük, akkor hagyok üzenetet vagy írok egy sms-t....mondjuk nekem normális szüleim vannak, nem olyanok, mint akik itt válaszolgatnak és bármelyik pillanatban röhögve dobnák ki a gyereküket az utcára. Kérdező, ezzel már semmit nem tudsz csinálni... A helyedben én azon lennék, hogy minél hamarabb elköltözzek (barátommal vagy barátokkal vagy koliba). Vagy esetleg apukád megbeszélhetnéd ezt a helyzetet.

Azt senki nem veszi figyelembe, hogy a kérdező 20 éves, felnőtt, dolgozó nő?

Gondolom anyagilag még nem áll úgy, hogy albérletbe menjen, de ez nem jelenti azt, hogy a szülei számonkérhetik minden apróságért. ("Mert még az én házamban laksz..." ugye?) Az én anyám is hasonló volt, pont ezért nem lakok vele középsuli óta. Mert mikor már azért is számonkérik az embert, hogy miért ment át a szomszédba, holott én is mindig hagytam üzenetet az rohadt idegesítő.

Szerintem egyáltalán nem volt jogos ez a kiakadás. Oda mentél, ahova szoktál, apud tudott róla, anyudnak meg hagytál levelet, tehát ő is tudott róla. Szerintem ez teljesen rendben van. Nem is értem, minek kellett volna külön neten is megírni neki.

Én egyszer úgy jártam, hogy felmentem páromékhoz, erről a szüleim is tudtak. Anyum elvárta, hogy mindig hívjam fel, ha odaértem. Akkor viszont pont szülinapja volt valakinek, ezért csak leraktam a táskámat (benne a telefonommal) és szaladtunk vissza a konyhába. Elénekeltük neki a dalt, ettünk egy szelet tortát, ez nagyon max fél óra volt. Erre anyum felhívta apósomat (akinek csak a telefonomból tudhatta meg a számát, tehát előzőleg kutakodott benne), hogy ott vagyok e. Ő meg azt hitte, hogy elszöktem, ezért jól le lettünk cseszve. Pedig, csak max fél óra plusz volt, ennyit még a busz is simán késhet. Anyumnak is mondtam, hogy mi volt, de nem érdekelte, csak kiabált, hogy én nem vettem fel a telefont.

Én nem értettem soha, hogy miért kell rögtön azt feltételezni, hogy akkor már halott vagyok, ő se veszi fel a telefont soha, párom se mindig, de én fel bírom fogni, hogy biztos a táskájában van, buszon van, nem hallja, majd visszahív. Nem telefonálom körbe az összes ismerősét hisztérikus állapotban, hogy már negyed órája hívnia kellett volna.

Itt a "családi kapcsolatok" témakörben, az emberek fele szerint egy családban van a:

-Szülő

és van a:

-Szolga, akinek a neve kuss.

Az a probléma, hogy pont az ilyen embereknek a gyerekei jönnek erre az oldalra. :/

Lehet én vagyok inkompetens a családhoz, de mindig is azt hittem, hogyha gyerekem lesz akkor neki IS kell hozzám alkalmazkodnia, és nekem IS kell hozzá alkalmazkodnom.

Bár így belegondolva, tényleg sokkal egyszerűbb, ha a gyerek neve kuss, mert az van amit én mondok. Úgyis szolgát akartam, aki majd idős koromban ellát, mert felneveltem, nem családtagot. :)

//Remélem átment az irónia az utolsó bekezdésemben.

"hogyha gyerekem lesz akkor neki IS kell hozzám alkalmazkodnia, és nekem IS kell hozzá alkalmazkodnom. "

Halló, szövegértés.

Húszéves a kérdező. Ilyenkor már természetes, hogy nem, illetve próbálunk nem kisgyerekként tekinteni rá. Igen bunkóság volt, hogy látta és nem írt vissza, de esküszöm úgy viselkedtek mintha világvége lenne. Pár év és családja lesz (remélhetőleg), teljesen független lesz (remélhetőleg). Hagyott üzenetet, hogy hamarabb indul el? Hagyott...

Nem fogta magát és bummbele elment otthonról egy szó nélkül. Ideje lenne belátni, hogy el kéne kezdeni fokozatosan függetlenedni a családtól, mint ahogy az egészséges.

És leírom még egyszer, ha nem ment volna át:

-Igen bunkóság volt, hogy nem írt vissza miután látta az üzenetet, de nem 12 éves ált. iskolás emberről beszélünk hanem egy húszéves "lassan" családanyáról (remélhetőleg), és felesleges úgy viselkedni mintha 3 hétre lépett volna le 1 szó nélkül.