Tényleg életképtelen lennék vagy csak anyám állít be ennek?

Ebböl nem derül ki, hogy mennyire vagy életképtelen, azt csak akkor lehet megmondani, ha - a vizsga után - elköltözöl és a saját lábadra állsz.

A legtöbben a te helyzetedben nem tesznek semmit, egyszerüen csak panaszkodnak éveken, évtizedeken keresztül, hogy "az anyja ezt/azt mond rá" és emiatt lesznek tényleg életképtelenek.

Pár másik emberrel közösen vegyetek ki egy kis lakást és élj anyád nélkül. Persze, kényelmetlenebb lesz, mint otthon, de csak így tudsz önállósodni!

Ha otthon te végzel minden házimunkát, akkor ebből a szempontból biztosan meg tudsz majd élni a saját lábadon. Már csak munkába kell állnod és eltartanod magad anyagilag is.

Másrészt az is tény, hogy vannak olyan emberek, akik inkább abban jók, hogy becsületesen és gondosan elvégezzék a feladatokat, amikkel megbízzák őket, mások erre képtelenek, viszont nagyon jó és építő önálló ötleteik, meglátásaik vannak. Mindkét típusra egyformán szükség van, kiegészítik egymást.

Viszont ami az egyik embernek logikus, az a másiknak nem az, és fordítva, és nem feltétlenül mindig a legegyszerűbbnek, leggyorsabbnak tűnő megoldás a legértékesebb. Próbáld ki magad a logisztikai szektorban, hogy kiderüljön, a néha kissé kacskaringósabb megoldásaiddal plusz értéket viszel-e a munkádba, vagy tényleg inkább csak túlbonyolítás az egész, ami esetlegesen idő- és pénzpazarlás lenne egy cégnél. De ez mindaddig igazából nem derül ki, amíg ki sem próbálod magad.

Ez tudom mennyire szar érzés, mert átestem rajta. Pont az akitől az ember a pozitív megerősítést várná, pont az adja a legtöbb tüskét az embernek.

Velem is ez volt. De a végén legtöbbször kiderült, hogy igazam lett. És a legidegesítőbb dolog, hogy amikor kiderült, hogy az én módszerem a célravezető akkor meg úgy csináltak mintha ők találták volna ki, és nekem magyarázták, hogy azt úgy kell ahogy (nem mintha nem én magyaráztam volna el nekik első ízben)

Nem tudom milyen dolgokról beszél, de tény, hogy lehet túlbonyolítani a dolgokat és sokszor vannak egyszerűbb megoldások is.

De az is tény, hogyha sokszor sokkal több aspektusban vizsgálsz meg egy dolgot, és egy sokkal hosszabbtávú folyamatba illesztet a problémát, ergo távlatokban gondolkodsz, az lehet sokak számára bonyolultnak tűnhet. Érdemes megvizsgálnod mik a tapasztalataid, kielemezned és eldönteni, hogy melyikről van szó.

Egyébként meg ha eljutottál a vizsgáidig szállítmányozásból és meg is fogod csinálni őket, az azt jelenti, hogy a tanáraid (akik valószínűleg sokkal jobban értenek a szakmához mint az anyukád) elhiszik, hogy te alkalmas vagy egy ilyen munkakör elvégzésére, szóval ne aggódj ezen.:)

Aztán amilyen hamar csak tudsz próbálj meg önállósodni, mert ha már a saját lábadon állsz és bebizonyítod magadnak, hogy képes vagy rá, akkor az ilyenek leperegnek majd rólad, így több lesz az önbizalmad is, felszabadultabb és boldogabb lehetsz.

Egyébként meg tényleg nem értem az ilyen szülőket. Az ismerősi körömben is, azok lettek a legsikeresebbek és legboldogabbak akiket a szüleik ha nem is anyagilag de lelkiekben támogattak. Nem azt mondták nekik, hogy mit csináljanak, hanem azt, hogyha szeretnek valamit, akkor csinálják rendesen. Nem elmondták nekik mit merre hogyan hanem megtanították nekik, hogy járják a saját útjukat.

Én is hasonló cipőben voltam, vagyok, úgyhogy tudom milyen ez. Épp ezért sok sikert kívánok neked, és szorítok, hogy sikerüljenek a vizsgáid, és megtaláld a saját helyed!