Az anyám miért állít be engem állandóan életképtelennek?

Ő világéletében fiút akart volna, de én lánynak születtem. Állandóan csak elvárásai voltak és a mai napig úgy állít be engem, mint valami nem normálist. Gyerekként szégyenlős, visszahúzódó voltam, akkor is szekált, hogy én nem vagyok normális, engem pszichológushoz kéne vinni, mert tuti baj van az agyammal. Világéletemben jó tanuló voltam, de ő ezt sose akarta meglátni. Amikor egyetemre mentem, a sikereimről senkinek nem beszélt, de amikor 10 vizsgám volt egy félévben és 1 nem sikerült, akkor azt boldog-boldogtalannak elújságolta, hogy én így meg úgy megbuktam, talán tovább se kellett volna tanulnom. A nyelvvizsga miatt csúsztam egy félévet, akkor se állt mellettem, hanem már majdnem sírt, hogy ha nem tudom megcsinálni akkor ne erőltessem, hát akkor elb_sztam egy csomó időt, pénzt meg energiát, de jaj akkor adjam fel. Amikor meg sikerült, arra se reagált semmit.

Amikor dolgozni mentem, akkor is állandóan beleszólt mindenbe, hogy én mit meg hogy csináljak, mert amit én gondolok az nem jó, én hülye vagyok, azt csináljam amit ő mondd, ne is szóljak senkihez csak a munkámat csináljam, meg ilyenek... Az eredmény meg az lett hogy nem tudtam beilleszkedni, kirúgtak...

Miért csinálja ezt?