A párom hogyan beszélje meg a gyerekeivel, hogy elválik az anyjuktól? Én mikor lépjek a képbe mint a párja, azaz mikor mondjuk meg nekik, hogy együtt vagyunk?
Tökmindegy, mit mondanak neki, én mindenkit gyűlölnék ebben a sztoriban.
Apámat-anyámat mert váls helyett félredugnak egymás mellől.
Téged meg anyám új pasiját, mert velük mennek félre, ráadásul mind a négyőtöket azért, mert hazudoztok össze-vissza.
Szánalmas bagázs vagytok mindannyian, négy idióta, amiben megint a gyerekek sérülnek.
Egyébként nem zavar, hogy itt a férj konkrétan téged is masszív idiótának néz?!
Nem válik, mert ott van kaja, tisztaság, gyerekei, kényelem, a másik puncit ingyen is megkapja tőled... komolyan, kell ez neked?!
Nemhogy egy FÜGGETLEN férfi! után néznél, mert ennek a pasinak (is) valahol eltűnt a gerince az évek során.
A kérdező meg a párja gyalázásával - válasz helyett - mit akartok elérni? Feltehetőleg ők azért "kicsit" jobban ismerik egymást, mint vad idegenek őket...
(a károgók szerint anno nekünk a párommal 3 hónapot se szabadott volna együtt maradnunk:))
45: és a gyerekeit mi ismerjük jobban? Nem.
Mégis itt kérdezi.
Pedig jó lesz, ha gyorsan kiokosodik, mert nem sokára ő lesz az "anyjuk", ha az apánál maradnak.
Utolsó, Te még nem kérdezted soha mások véleményét olyan témában, amit Te jobban ismersz?
Néha jó kívülállók véleményét (és nem alázását, pont azért mert kívülállók) is meghallgatni, mert gondolat ébresztő lehet. Csak sajnos a gyakori népe hajlamos tévedhetetlennek és mindent tudónak gondolni magát, így egy ilyen kérdésnél is pontosan tudni vélik a konkrétumokat és kioktatnak, ahelyett, hogy a kérdésre válaszolnának.
Kérdező, nem pici gyerekekről van már szó. A legjobb amit tehettek az az, hogy őszinték és következetesek vagytok velük. Azt idővel meg tudják szokni, ha valaki következetesen viselkedik. Arra szerintem nincs jó időpont, hogy mikor tudják meg, hogy a szüleik elválnak, mert érzelmekről beszélünk és egy válás a gyerekeknek mindig rossz lelkileg.
Nem neked kell beszélgetni erről a gyerekekkel, ez a szüleik dolga. Te viselkedj velük természetesen, ne játszd meg magad, ne enged olyat, amit pl. egy év múlva ne engednél, mert az lesz a baj. Legyél önmagad és legyél következetes. Férjem kisfia pont azt szereti bennem, hogy nem vagyok kiszámíthatatlan. A károgókkal meg ne foglalkozz, a saját életetek miértjeit Ti ismeritek, senki más.
Én ugyan még "gyerek" vagyok, pontosabban tini, de ha szabad, leírom a véleményem.
Arra gondolok, hogy a felépített kényelmes élet miatt nem akarnak válni, ház, kocsi, közös kassza, amiből mindenkinek bőven jut. Válás esetén újra kell kezdeni mindent, lakást vásárolni, felújítani, kevesebb a bevétel, stb. Macera.
Ha számomra kiderülne hasonló helyzet, mégis anyut védeném. Tudod miért? Mert ő titokban csinálja, attól én még zavartalanul foglalkozhatok a saját életemmel. Biztos rosszul esne nagyon, de szerintem túl tudnám tenni magam rajta, ha amúgy otthon nyugodt, normális légkör lenne. "Becsuknám a szemem", ha néha elmegy "moziba", vagy bárhová.
Ellenben apu az, aki konkrétan tönkre tenné a megszokott életünket, az enyémet is. Mert nem csak róluk szól, én is része vagyok, ha már a világra hoztak. Beleszólásom nincs, de attól még érintve vagyok teljes mértékben. Mindenkinek a saját élete (boldogsága) fontos, ebbe a gyerek is beletartozik! Neki is van élete, még ha felnőtt szemmel lenézően tekint is erre valaki...
Szóval a lényeg. Akárhogyan adnák elő, mindenképp megviselne a válás. Nem várnék extra körítést: lányom, elválunk. Megkérdezném miért, válaszolnának, hogy nem szeretik már egymást, stb. Felfognám. Tök mindegy ki mondja el, anyu vagy apu. A rossz hangulat és feszült légkör innentől kezdve garantált.
Ha úgy ismertek meg a lányok, hogy még nem voltatok együtt, és akkor lettél bemutatva mint a munkatársnője, akkor ok. De ha kiderülne, hogy már akkor is együtt voltatok, és csak a hazudozás ment, akkor oltári gáz, és nem felejteném el soha, hogy hülyére vettetek.
Sok jót ne várj. Én nagyon alkalmazkodó vagyok, de haverkodásra nem lennék kapható. Csendben eltűrném a helyzetet. Valószínű sokat nem is lennék otthon, inkább könyvtárban, barátnőknél, vagy bárhol. Aztán lelépnék koleszba, mert nekem az már nem "otthon" lenne.
Megkérdezhetem, hogy a lányok miért nem az anyukájukkal maradnak?
Talán 1 év kellene nekem, hogy lenyugodjak, és megszokjam az új helyzetet. Gondolom ennyit nem vártok... Pedig ha hirtelen történik minden, válás, új barátnő, tiszta felfordulás minden, akkor ott nem lesz se béke, se boldogság.
Még egyet szeretnék. Bár én nem érthetek hozzá, ugye... De előbb megvárnám, hogy tényleg elválnak-e. Nálunk lejátszódott egy válás-szerű helyzet, ügyvédhez is mentek, végül mégsem váltak el. Ha véletlenül mégsem lesz válás, akkor a gyerekeket nem kéne terhelni vele. Nekem is nyomasztó időszak volt, és végül nem is lett belőle semmi, így csak felesleges rossz volt.
16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!