A lányom sosincs itthon és flegmán beszél velünk. Valami tanács?
Csak este járt haza, bevásárolt, főzött magának, nem szólt senkihez, bezárkózott a szobájába. Az ellenőrzőjét dugdosta előlünk, mondván "semmi közünk hozzá." Bementem az osztályfőnökéhez fogadóórán, hogy van-e valami baj vele, és kiderült, hogy négyesei meg ötösei vannak. A lányom később mondta, hogy azért nem jön haza, mert "mi is otthon vagyunk", ezért inkább a suliban vagy a könyvtárban tanul. Hétvégén és pénteken dolgozik, "addig se kell velünk lennie", és "semmi közünk hozzá, merre jár, felnőtt ember", magának vásárol, és magára főz, sose kér tőlünk pénzt. Magára is mos, mintha egy saját háztartást vezetne. A családi programok alól (nagyszülő látogatása) teljesen kivonta magát, direkt akart karácsonykor munkát vállalni.
Nem vagyunk szegények, nem kell eltartania magát.
"Cserébe viszont minden évben külföldön nyaraltunk, és minden fontos kiadásra volt pénz, és sok megtakarításunk van, amiből elvileg a lányunknak vettünk volna lakást (ironikus, hogy pont nem fogadná el)"
Egy kis valódi szeretet, megértés és támogatás sokkal többet adott volna neki, mint a saját lakás...
Kapott fitnesszbérletet és tolerálta, hogy egészségesebben főzök neki (egy-két beszólást leszámítva), miután lefogyott, akkor kezdte piszkálni.
És nem volt nagyon duci, sose csúfolták érte, csak kicsit túlsúlyos, régen sovány volt, most normál alkatú.
Igazából ez a viselkedés rám is illik, szerencsére én lelépek innen 1 hónapon belül.
Lehet te se fogod fel, hogy mit csinálsz, az én szüleim pl ilyenek. Ma csak 5x ordított velem az anyám csip-csup ügyek miatt (a gép lassan töltötte le neki a programot és velem kiabált, hogy miért nincs már kész). Naponta 2-3 órát ott KELL ülnöm mellette a gép mellett, mert felolvassa nekem a szerinte fontos híreket (nem érdekel...). Apám minden alkalmat megragad, hogy "humorizáljon", hogy kövér disznó leszek, ha így folytatom, mert a disznókat is így etetik mielőtt átvágják a torkukat (ettem egy almát vacsinak).
Én már csak megpróbálom túlélni ezt a kevés időt, úgy, ahogy eddig is tettem. Hazajövök, szobába be és reménykedek, hogy békén hagynak. Szerintük is flegma vagyok, holott összeszorított fogakkal némán ülök.
Ők nem értik. Anyám szerint ő maga normálisan beszél és kedvesen, apám pedig csak "viccelt", ne sértődjek be.
A barátnőm ma kérdezte meg tőlem: mikor dicsértek meg utoljára a szüleim? Elgondolkodtam rajta, gimit osztályelsőként fejeztem be (4,9 átlaggal), akkor is csak lecseszést kaptam "viccesen". Nem emlékszem ilyen alkalomra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!