A lányom sosincs itthon és flegmán beszél velünk. Valami tanács?
Csak este járt haza, bevásárolt, főzött magának, nem szólt senkihez, bezárkózott a szobájába. Az ellenőrzőjét dugdosta előlünk, mondván "semmi közünk hozzá." Bementem az osztályfőnökéhez fogadóórán, hogy van-e valami baj vele, és kiderült, hogy négyesei meg ötösei vannak. A lányom később mondta, hogy azért nem jön haza, mert "mi is otthon vagyunk", ezért inkább a suliban vagy a könyvtárban tanul. Hétvégén és pénteken dolgozik, "addig se kell velünk lennie", és "semmi közünk hozzá, merre jár, felnőtt ember", magának vásárol, és magára főz, sose kér tőlünk pénzt. Magára is mos, mintha egy saját háztartást vezetne. A családi programok alól (nagyszülő látogatása) teljesen kivonta magát, direkt akart karácsonykor munkát vállalni.
Nem vagyunk szegények, nem kell eltartania magát.
"csak azért, hogy beteg elvárásoknak feleljen meg"
Aha. Szóval, ha valaki könnyen tanul, pontosan tudja, mit kell tennie a céljai érdekében, ráadásul az érdeklődése sokrétű, és még a tananyag is belefér - sok minden egyéb mellett -, akkor szerinted stréber. Ezek után hadd kételkedjek abban a 140-es IQ-ban.:-)
Tanács? Talán ki kellett volna állni mellette amikor a rokonok, meg a kedves apja csesztette. Nyilván úgy érzi, hogy egyedül maradt, nem számíthatott senkire (rád sem), amikor a legnagyobb szüksége lett volna rád. Megbocsátani talán meg lehet, de elfelejteni nem. Ezért próbál önállósodni és ezért nem kíváncsi rátok.
Jártam hasonló cipőben (majdnem anorexiával), csak mellette faterom folyamatos lelki (és néha testi) terrorját is el kellett viselnem. Anyu sokat dolgozott, nem számíthattam senkire. Hiába nőttem fel azóta, nem felejtem el és nem is tudok apámnak megbocsátani.
Hát nem tudom, én tavaly érettségiztem, emelteztem kémiából és bioszból, mindenből leérettségiztem ötösre (az emeltekből igazán nem nehéz, mert 60%-tól már ötös), sőt, közbe még a jogsit is csináltam. Nem értem ezek miért irreális elvárások :D Nem azt mondom, hogy mindenkinek az orvosira kell készülnie, de azért egy angol emelt (én is írtam párat, mert nekünk azt mondta a tanár, hogy csak úgy mehetünk 11-ben angol előrehozottazni, ha az emeltet megírjuk 60%-ra), sem durva, ha az embernek van hozzá érzéke.A nyelvvizsga felsőfok az, ami tényleg fejtörést okozhat.
Csak azt akarom mondani, hogy mások nagyobb iskolai teherrel se gyűlölik meg a családjukat, szóval nem értem néhány kommentelőnek azt a hozzáállását, hogy ez mennyire irreális. Persze nem kell szíjat hasítani a hátából ha mondjuk matekból nem ír 80%-ot.
Itt más dolgok is lehetnek, nem pont a tanulás + jogsi + nyelvvizsga, amit a kérdező is mondott, hogy már tavaly előtt megoldotta.
"A nyelvvizsga felsőfok az, ami tényleg fejtörést okozhat. "
Bocs, azt én kavartam meg egy korábbi hsz-ben, a kérdező B2-t várt el.
Egyébként igazad van. Szerintem inkább összeadódott a súlya, étkezése miatti csesztetés minden mással, ezért fajult el a helyzet.
"Csak azt akarom mondani, hogy mások nagyobb iskolai teherrel se gyűlölik meg a családjukat" - mások lehet, hogy nem, de ugye minden ember egyedi... amin XY csak megvonja a vállát, azon YZ berág egy életidőre...
Mindamellett valószínű, hogy itt tényleg több hatás eredőjéről van szó...
(nálam anyám a folyamatosan rám eröltetni akart beteg kispolgári értékrendjével verte ki a biztosítékot, úgy sacckb 14 éves koromra... ennek max kisebbik részjelensége volt az iskola)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!