Prosti/kitartott lány vagyok. Ez mennyire tartozik egy szülőre?
Tudom, hogy az oldalon szokás boldog-boldogtalanra ráhúzni a prosti jelzőt, gondoltam megelőzlek titeket.
Aki csak azért írna, hogy ezt megtegye kommentbe, inkább ne írjon semmit.
Van egy barátom, aki támogat anyagilag... Az ő lakásában élek (ő nem itt él, ez előtte ki volt adva), fizeti a számlákat, közös költséget. Ha külföldre utazunk, az én részemet is állja.
Mikor rendelek külföldről (ruhákat, kozmetikumokat, sminkeket, táskákat, kiegészítőket), akkor folyton mondja, hogy az ő kártyájával fizessek, ne az én pénzemet költsem. Neki ezek kis összegek, míg pl, az anyámnak a havi fizetése 1-1 ilyen...
21 éves leszek idén, még tanulok. Ez egy éve tart, nekem Ő volt mindenben az első, szóval még azt sem lehet rám mondani, hogy ribi lennék, aki a pasik pénzére hajt. Nem az az életcélom, hogy így éljem le az életem, de nagy könnyebbség, hogy szemináriumok, gyakorlatok után nem kell rohannom a munkába, hogy 500-600 forintos órabérben gürizzek. A szüleim próbáltak támogatni, ahogy csak tudtak, de hiába dolgoztak egész életükben, az egyetemi tandíj, lakbér és rezsi mellett nem tudtak túl sok pénzt adni. Plusz még otthon van egy testvérem, a házunkon hitel van.
Úgy tudják, hogy egy barátnőm segítségével kaptam egy jól fizető állást, amit könnyen végzek a suli mellett. De borzasztóan érzem magam, hogy nekik filléres problémáik vannak, míg én 400 euróért rendelek kozmetikumokat (ez csak egy példa volt). Anyukámmal mindig jó volt a kapcsolatom és szeretném legalább vele megbeszélni ezt, mert ő ismer a legjobban a világon szerintem. De rengeteget hazudtam neki az elmúlt egy évben és fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
Tisztázzam a helyzetet, vagy folytassam ezt tovább úgy, hogy hallgatok róla?
“De amugy szerelmes vagy a parodba? ”
Erre te most őszinte választ vársz?😀 Persze, nyilván őrülten szerelmes a pénzes -és mellesleg nős, vélhetően családos- pasiba, kizárólag ez motiválja. Összejöttek egy egyetemi bulin, és fogalma se volt róla, hogy amúgy milliomos.😀
Még 21 éves sem vagy, de már ekkora lábon élsz. Nem fogsz tudni visszatérni a normál életedbe, tényleg naiv vagy, ha ezt gondolod.
Igen, el kellene mondanod, hogy van egy gazdag barátod. Mert ha tovább csűröd-csavarod a hazugságaidat, akkor ismered a mondást: sánta kutyát előbb utolérik...
Nem is érdekel, mekkora csalódást okoz ez majd anyukádnak?
Csak nehogy úgy járj, mint Fanni. Elragad a hév, aztán visszaút már nincs, nem lesz. Most kéne változtatnod, talán még nem késő.
Elmondod szüleidnek mi a helyzet. És? Szerintem eszméletlen csalódottak leszenk benned, mert ugye nem azért küldtek egyetemre hogy más kitartson téged, hanem hogy te alapozhass meg magadnak egy anyagilag stabillabb és jobb jövőd (legalábbis na ez lenne egy egyetem lényege, mindegy).
Meg nem tudom, ne értsd félre, én is 22 éves vagyok, mindenem megvan (jelenleg) amire szükségem van, kitartás nélkül saját keresettel (átlagkereset), de úgy látom hogy te inkább a szépségedet tetted fel hogy pénzt szerezz, és széptheted ahogy akarod, ez prostizás. Más fiatal igenis képes kemény munkával összehozni valamit a rosszból, én is 19 évesen a Kfc-be mentem hétvégi munkára, nem büdös a munka még véletlenül sem.
Na nem tudom, de a mai egyetemista magyar lányok látom jobban szeretik a leegyszerűsitett dolgokat, folyamatoknak ami az élethez tartozik.
És itt a későbbiekben figyeld meg hogy bajod lesz a lelekiismerted elszámolásával, hogy az a sok pénz amit kaptál honnan is jött. Most még nem, nézd meg 10 év múlva hogy fogsz róla itélkezni.
Ps: máskor összegeket inkább ne irj, fölösleges, elég csak körülirni egy dolgot nem kell egzaktum.
Egy idő után a szüleid elkezdenek nyaggatni, hogy mikor lesz már pasid/unoka/stb.. (Születésnapi, karácsonyi téma általában ez.)
Ha édesanyáddal jó a viszonyod, mondd el neki :)
(Én a helyedben a sok csili-vili cuccot mellőzném a beszélgetésben)
Nagyon buta vagy, én sem értem hogy ennyi ésszel, hogy bírod sz egyetemet.
Mi átlag feletti keresetből élünk a férjemmel és két nagykorú gyerekünk van.
A gyerekek veled egykorúak, nekik is van annyi eszük, hogy mikor az USA/ ba utazunk, annyi márkás ruhát vesznek maguknak, hogy egész évre elég. Kb.negyedébe kerül ott. Eszükbe se jutna ennyi pénzt kozmetikumok ra elkölteni, főleg nem olyan ember pénzét, aki kitartja, jobb szót nem tudok rá.
Vigyázz, a sok illatszer, bármennyire is drága nem tesz jót a bőrödnek.
Kérdésedre válaszolva, ha a férfi csak titokban találkozik Veked, nem akar a családjával, barátaival összeismertetni, nincsenek komoly számdékai Veled, édesanyád biztosan nagyon szomorú lenne, hogy mivé lettél.
Egyébként, ha nős a férfi nincs rossz érzésed, hogy elviszed a családjától?
Engem inkább ez aggasztana, nem a pénz.
Ilyen helyzetbe sem keverednék, de igazán szomorú, hogy teljes anyagi függetlenség mellett csak ruhákat meg sminkcuccokat vagy képes összevásárolni, míg én például azért mondtam le a doktori iskoláról, mert nem tudtam volna magamat finanszírozni. Nyilván a kitartottság ténye sem túl dicső, de az a pusztító szellemi igénytelenség, ami árad a kérdésedből sokkal rosszabb.
Ráadásul a kérdés nyilván teljesen tét nélküli; úgysem fogod otthon beismerni, hogy 21 éves korodra prostituáltad magad pár designer ruháért meg egy malagai hétvégéért, ha már eddig is konstans hazudtál a szüleidnek.
Ha már ezt az utad választottad (a te dolgod), akkor én nem mondanám el (pedig én aztán tényleg mindent megbeszélek velük) - igaza volt annak, aki azt mondta: "amiről nem tudunk, nem fáj".
Ha tényleg lakáshoz jutsz, mondd azt, hogy bérled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!