Prosti/kitartott lány vagyok. Ez mennyire tartozik egy szülőre?
Tudom, hogy az oldalon szokás boldog-boldogtalanra ráhúzni a prosti jelzőt, gondoltam megelőzlek titeket.
Aki csak azért írna, hogy ezt megtegye kommentbe, inkább ne írjon semmit.
Van egy barátom, aki támogat anyagilag... Az ő lakásában élek (ő nem itt él, ez előtte ki volt adva), fizeti a számlákat, közös költséget. Ha külföldre utazunk, az én részemet is állja.
Mikor rendelek külföldről (ruhákat, kozmetikumokat, sminkeket, táskákat, kiegészítőket), akkor folyton mondja, hogy az ő kártyájával fizessek, ne az én pénzemet költsem. Neki ezek kis összegek, míg pl, az anyámnak a havi fizetése 1-1 ilyen...
21 éves leszek idén, még tanulok. Ez egy éve tart, nekem Ő volt mindenben az első, szóval még azt sem lehet rám mondani, hogy ribi lennék, aki a pasik pénzére hajt. Nem az az életcélom, hogy így éljem le az életem, de nagy könnyebbség, hogy szemináriumok, gyakorlatok után nem kell rohannom a munkába, hogy 500-600 forintos órabérben gürizzek. A szüleim próbáltak támogatni, ahogy csak tudtak, de hiába dolgoztak egész életükben, az egyetemi tandíj, lakbér és rezsi mellett nem tudtak túl sok pénzt adni. Plusz még otthon van egy testvérem, a házunkon hitel van.
Úgy tudják, hogy egy barátnőm segítségével kaptam egy jól fizető állást, amit könnyen végzek a suli mellett. De borzasztóan érzem magam, hogy nekik filléres problémáik vannak, míg én 400 euróért rendelek kozmetikumokat (ez csak egy példa volt). Anyukámmal mindig jó volt a kapcsolatom és szeretném legalább vele megbeszélni ezt, mert ő ismer a legjobban a világon szerintem. De rengeteget hazudtam neki az elmúlt egy évben és fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
Tisztázzam a helyzetet, vagy folytassam ezt tovább úgy, hogy hallgatok róla?
Először is a prostinak a fogalmát sem ismered.
Te nem prosti vagy hanem egy hülye pcsa.
Engem mondjuk nem érdekelnek az ilyen lányok mint te mert nem vagyok se irigy se semmi, csak szánalmat érzek.
Majd ha dobva leszel akkor nézegetsz aztán mehetsz haza vagy mehetsz dolgozni ahogy említetted 500-600 fortinos órabérért. :D De buta vagy istenem, nőjj már fel kicsit.
Mondjuk nekem nem lenne pofám ilyen nagy lábon élni,amikor ők otthon nehezen jönnek ki, nélkülöznek is talán.
Én biztosan segítenék nekik, 1-1 táska vagy kozmetikum helyett inkább nekik segítenék ,vagy a tesódnak adnád néha 1-1 kozmetikumodat, ruhaneműdet amit rendelsz.
Ha a pasinak ez aprópénz,akkor nem hiszem, hogy annyira számon tartja,hogy magadnak veszel valamit, vagy utólag odaadod a tesódnak.Szóval én próbálnék nekik segíteni és semmi pénzt nem fogadnék így el otthonról.
Hogy elmondod vagy sem, azt te tudod. Én kicsit szépítenék a dolgon, de elmondanám.
Azért ők sem annyira hülyék, szerintem tisztában vannak vele,hogy egyetem mellett nem lehet annyi pénzt keresni, hogy megélj és tudj még külföldre menni nyaralni, drága cuccokat vásárolni magadnak. Szóval szerintem ők is sejthetjik,hogy nem csak a diákmunkából élsz meg. Én elmondanám, kicsit szépítve a dolgokat, nem térnék ki rá,hogy pontosan miket vesz neked meg hogy ezért vagy vele.Úgy adnám elő,mintha szerelemből lennél vele,úgy kevésbé gáz szerintem.
Mi zavar Jobban? Hogy hazugság az életed, vagy hogy nem fogsz tudni 400eu ért kozmetikumot venni?
De az sem tiszta hogy ez most egy párkapcsolat, vagy te csak 1 vagy neki a sok közül? Mert ha párkapcsolat akkor mitől vagy prosti?
Prosti az, aki pénzért kefél valakivel.
Ha te párkapcsolatban élsz az emberrel, tehát van kölcsönös tisztelet és szeretet, akkor max a kitartottja vagy.
Utóbbi esetben ha tudsz akkor adjál haza pénzt és támogasd a szülőket, ha már úgyis úgy tudják, hogy egy jó munkahelyről jön a lóvé. És akkor nem érzed szrul magad.
Én 35 éves nő vagyok, független anyagilag és pasim sincs. Ha lenne (és amikor volt) nem engedtem, hogy ő tankolja az autóm vagy beszálljon olyan kiadásokba amik rám vonatkoznak. Magam vettem a ruháimat meg amikre szükségem volt.
Az ajándékozás nyilván más tészta, most nem erről beszélek.
Sosem hoznám magam olyan helyzetbe, hogy egy másik embertől függjek. Nem akarok az a nő lenni akit ha dob a pasija akkor ott áll egy szatyorral és mehet amerre lát.
Mindig arra törekedtem, hogy megteremtsem magamnak az önállóság lehetőségét.
Azt tanácsolom, hogy neked is legyen ez egy átmeneti állapot, fordítsd értelmes dologra azt, hogy nem kell napi gondokkal küzdened, azaz tanulj és függetlenedj.
A kamuzást nem támogatom, szóval ha színt vallasz, akkor finoman tedd.
Olyan válaszokra pont nem vagyok kíváncsi, mint az első. :)
Nyilván tudom, hogy bármikor vége lehet ennek, de nem kell aggódni, majd megoldom. Nagylány vagyok már, nem fogok az utcára kerülni (alap, hogy egy ilyen helyzetben, kapcsolatban van B, C és D tervem is).
Próbáltam már segíteni nekik, meg ha otthon vagyok, elmegyek bevásárolni, stb. De ha mondom, hogy adok pénzt, akkor az a válasz, hogy felejtsem el, nem a gyerek dolga a szülőket támogatni.
Nem tudják, hogy milyen helyekre járok, mennyit költök valamire, hol szoktam reggelizni, ebédelni, kávézni. Legutóbb megkérdezte anya, hogy honnan van a kabátom, azt mondtam, hogy turiztam még régebben. Általában minden új ruhámra ez a válaszom, vagy az, hogy hamisítvány.
Minek kell hazudni? Ez miért titok?? Nem értem.
Én már felnőtt vagyok, jól keresek, de nem vennék magamnak egy havi fizetésért ruhákat és több százezerért sminkcuccokat.
Minek szórod más pénzét?
Ha a barátod megteheti és nem gond, akkor szerintem nem baj, hogy nála lakhatsz és kisegít, ha kell. De minek ennyire költekezni?
Hát pedig nekem ez a véleményem. Ez van. (első)
Amúgy meg elvileg felnőtt ember vagy nincs hozzá közük.
Eleinte azért "féltem" elmondani, mert furcsa volt az egész helyzet, nem akartam azt sem, hogy aggódjanak értem.
Rájöttem, hogy szeretem a drágább holmikat, valahogy boldogabb leszek tőlük, vagy nem is tudom. Persze így is az vagyok, de már látom a különbséget 1-1 plázás márka és a drágább ruhadarabok között. Régen én sem értettem ezt, de már nekem is fontos, hogy jó minőségű legyen az, amit felveszek, ne dobjam a kukába 1-2 hónap után, vagy ne nyújjon ki a harmadik mosás alkalmával.
A kozmetikumoknál, sminkeknél ugyanez van. Egész gimiben a drogériás kozmetikumokat használtam, egyetemistaként tértem át a high-end termékekre. Érezhetően jobb az összes sminktermékek, krémem, hajápolóm, stb.
És ha vége a kapcsolatnak, akkor visszatérsz az "olcsóbb" termékekhez? Nem okoz majd traumát a váltás? :) Vagy akkor már direkt gazdag pasit keresel?
Egyébként ez nagyon hülye duma, hogy jobb a high-end. Én is vettem drága sminkcuccokat, semmivel sem volt jobb, mint a közép árkategóriás. Egy bizonyos szint felett már csak a márkát fizeted meg, nem lehet annyival jobbat csinálni. Egy szemceruza az szemceruza, nem lehet belőle csodákat kihozni :)
A ruháknál is. Hacsak nem aranyból van :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!