Mit tegyek, hogy ne fájjon annyira?

Figyelj, nekem egyszer! mondhatna ilyet, onnantól kezdve lesza.rom, hogy a gyerekem, de oldja meg saját maga az életét.

Pont, hülye elkényeztetett gyökér, és ha kamaszként üvölt velem, az biztos, hogy úgy szájon vágnám, hogy kevesebb foga maradna, mint szeme.

Ne adj neki egyáltalán.

Tartsa el magát.

És lehet a rokonok az oka a vallásnak, de az hogy a fiad egy darab szarnk néz és csak a pénz automatát látja benned a te hibád is. Mert csak azért hogy ne kötözködjön te továbbra is pénzeled.

A fiad lehet egyetemista, de hogy nem értelmes az biztos. Egy hálátlan élősködő.

Mond meg neki hogy ha az anyós meg a sógornő a jó, akkor menjen hozzá pénzért.

Pontosan azt fejleszted a fiadban az állandó pénz-adással, amit nem kellene! Szándékosan úgy állítod be magad, mintha igazak lennének a vádak és megvásárolnád a hallgatását!

Ültesd le, tárd elé az összes leletet, szakvéleményt, sőt az egész életedet: gondolom, a sérült gyerek miatt hagyott el a férjed (ezt a férfiak nagy többsége nem szokta felvállalni). Azt is mondd el, hogy megérted, ha mellőzöttnek érezte/érzi magát, hiszen az egészséges gyerekre kevesebb figyelem (és néha szeretet) jut, mint a betegre. Ezért van az, hogy a rokonság ellened nevelhette.

Kérdezd meg a végén, hogy ha ő jött volna a világra sérülten, magatehetetlenül, AKKOR hogy vélekedne?

Bízom abban, hogy jó választ ad, elvégre egyetemre jár.

Neked pedig kitartást és szerető gyermeKEKet kívánok!

Na te is jó családba keveredtél.

Valószínű a kislány akkor született, amikor a fiad is érzékeny korszakában volt, kamasz volt akkor, el is váltatok a férjeddel, ha jól vettem ki. Plusz sérült volt, több foglalkozást igényelt, mint ő pedig lehet hogy neki is szüksége lett volna rád.

Na de ha a kamasz gyerekem elkezdene üvölteni velem, hogy takarodjak dolgozni, hát hmm, nem vagyok a verés híve de tuti, hogy szájon vágnám hirtelen felindulásból.

A másik, hogy oké elváltatok a férjeddel de ezt a problémát együtt kellett volna kezelni, a minimum lett volna, hogy helyreteszi az anyját, a testvérét és utána a fiával is alaposan elbeszélget.

Nem kívánom hogy valaha is hasonló helyzetbe kerüljön (sérült gyereke legyen), de talán akkor megértene egy-két dolgot.

A fiad remek manipulátor. Elérte, hogy erődön felül támogasd, és még te érezd magad sz.rul.

Én a következőt tenném: leültetném egy beszélgetésre, és higgadtan, röviden, tényszerűen elmondanám neki, mi történt pontosan a húgával, hogyan jutottatok el a válásig, milyen reakciókat kaptál az anyóstól, sógornőtől és tőle, és hogyan éltem ezt meg. Ezek után közölném, hogy nagyon szeretem őt is és a testvérét is, mindkettőjükért megtettem mindent, amit tudtam, jelenleg az erőforrásaimból annyit tudok neki nyújtani, hogy hétvégén megetetem, és csomagolok neki egy kis kaját. Természetesen, ha lelki támogatásra van szüksége, bármikor felhívhat vagy eljöhet, az anyagi problémáira tanácsokat tudok adni, pl. diákhitel, esetleg az apjától vagy a rokonságtól apanázs kérése. Megjallgatnám, ha van mondandója, de mindenfajta esetleges sértegetés, cirkusz esetén azonnal leállítanám azzal, hogy ezt a jövőben sem fogom eltűrni se tőle, se mástól, el lehet hagyni az otthonomat, ha nincs más közlendője.

Sok erőt, és következetes kitartást kívánok neked, kérdező, nem könnyű menet, de megéri tiszta vizet önteni a pohárba.