Hogyan tegyem (ük) túl magunkat? Hogy ne fájjon minden alkalommal a szívünk?

Hát..nem tudom mit mondhatnék, gondolom nem tudjátok megvásárolni a házat...

Kívánom, hogy legyen egy másik "szobátok" és elfelejtsétek a "régit". Az emlék a Tietek:)

nekem a nagyimék régi háza ilyen.

igaz vidéken van, és nem sokat járok arra, de kvázi ott nőttem fel, nagyon sok szép emlék köt oda.

mikor eladták (mert már túl nagy volt nekik) akkor szabályos sírógörcsöm volt, és nem akartam az új házukba menni.

utána évekig azon filóztam, h ha nagy leszek meggazdagszom, és visszavásárolom :)

aztán letettem erről a tervről, de a szép emlékek örökre az enyémek :)

most egy nagyon szép lakásban lakom, ami hála az égnek az enyém. nehéz lesz innen elköltözni, de el kell majd idővel, mert ha gyerekünk lesz, nem férnénk el normálisan. sebaj, anyumnak adom, aztán majd ha öreg leszek, visszaköltözök :)

Semmi sem örök, csak egy valami örök, ez pedig a változás. Nem szabad ellenállni a változásnak. Mindig meg kell újúlni, új boldogságokat keresni. Erről szól egyszép vers, az a címe: Vihar után

[link]

A szép emlékeknek az a feladata, hogy segítsenek az élet folyamán a nehézségekkor.Nem szabad hagyni, hogy gátoljál a boldogságot.Van éppen elég más gond ami keresztbe tesz!

Nem az a szoba volt a boldogság, hanem ti ketten, ami rajtatok múlik, nem azon a szobán.

Én egy házzal költöztem arrébb onnan, ahol 33 évig éltem. Minden nap látom, de eszembe sem jut már az ablakba sem felnézni. Pedig ennyi idő alatt történt ott bizony rengeteg dolog, jó és rossz bőven, nem részletezném.

45 éves koromra mgekeményedtem már annyira hogy ne vegyem lelkemre az ilyesmit (hozzáteszem, sajnos..).

Irigylem a problémád....

Az ismerősömnek most halt meg a szeretet bátyja, mások úsznak a frank hitelbe.... te meg egy szobán keseregsz :|

OMG....