Ez tényleg igazságtalan, vagy túlreagálom?
18 éves vagyok, a testvérem 17, mégis én vagyok az, akire minden egyes házimunkát rásóznak, miközben ő semmit sem csinál. Nem túlzok, neki komolyan semmit sem kell csinálnia, velem meg ordibálnak, ha nem ugrok azonnal.
Szerintem ez nagyon igazságtalan, főleg, hogy én naponta több órát tanulok, mivel érettségire készülök, és sokszor tanulás közben szakítanak meg. Szeretem a testvéremet, de be kell vallani, neki még könyvet sem láttam ebben a tanévben a kezében. A szüleim azt mondják, hogy azért nekem kell mindent csinálnom, mert rá semmit sem lehet bízni, és inkább meg sem próbálják.
Nem azzal van a bajom, hogyha el kell mosogatnom vagy kiporszívózni a szobámat, de amikor a tesóm eszik és utána velem üvöltöznek, hogy miért nem mostam el még, az szerintem már más kategória. De még ezzel sem lenne bajom, ha nem menne el naponta egy csomó időm ezekre, ugyanis anyukám szerint az a normális, ha valakinek a szobájában semmi sincs elöl, és úgy néz ki, mintha épp most költözne be, ezért még nem vett elő semmit. Azt próbálom megfogalmazni, hogy sajnos mindenféle túlzás nélkül tisztaság és rendmániás, ezért naponta minimum két órám megy rá az ilyenekre.
Még egyszer hangsúlyozom, ha a saját szobámban kéne takarítanom és magam után elmosogatni, az rendben lenne, egy szót sem szólnék. Az viszont szerintem túlzás, hogy egész nap iskolában voltam, és ahogy hazaérek, nekem kell mosogatnom a testvérem után, még a ruháit is én pakolom el, nekem kell rendet tenni a szobájában.
Túlreagálom?
"Tehát ezek szerint az a normális, ha mindenki maga után mosogat?"
Igen, szerintem az. Ha előveszek egy tányért meg egy kést és csinálok két szendvicset, akkor utána elmosogatok magam után. Vagy ha iszok egy pohárból, utána nem tart semmibe elöblíteni. És itt most erről van szó, nem arról hogy a tesó 4-5 emberre főzött egy 3 fogásos menüt és a kérdezőre maradt a pakolás.
Ez sajnos nálunk is sokáig ugyanígy volt, azzal a különbséggel, hogy mi ketten vagyunk lányok. A hugom borzasztóan trehány, az kiválóan megy neki, hogy órákig keni a vakolatot a fejére, meg lakkozza a körmét, de a szobája egy disznóól. Apánk szokta pár naponta összeszedegetni a szobájából a szanaszét hagyott tányérokat meg bögréket, talán 2 havonta ha felporszívózik, az íróasztalán akkora a kupi, hogy a földön vagy az ágyon ülve tud csak tanulni, a ruhák szanaszét a fotelben meg a földön stb. Így hát el lehet képzelni, hogy a többi helyiség takarításában sem jeleskedik a kisasszony.
Konkrétan rám maradt a fürdőszoba, konyha, nappali takarítása, mert apám is pontosan így volt vele hogy "rá nem lehet rábízni, mert trehányul csinálja meg, te meg legalább normálisan".
Na ezt egy ideig tűrtem, aztán elegem lett. Elkezdtem szépen a kezembe venni az irányítást. Tesóm már megint ott hagyta a konyhában a koszos tányért? Bevittem az ágyára. A lefolyóban maradt a hajcsomó? kiszedtem és azt is odatettem az ágyára. Nála fogyott el a wc papír, és arra is lusta volt h másikat szedjen le a polcról? az üres guriga is az ágyán landolt. Visszarakta az üres tejesdobozt a hűtőbe. Az is röpült az ágyára.
Eleinte nagy hisztiket vágott le, hogy hogyan képzelem ezt, hagyjam abba, de aztán rájött hogy pont olyan hiába beszél, mint ahogy neki is hiába van mondva h takarítson. Ez így meg pár hónapig. Azóta se mondanám, hogy rendmániás lett, de legalább valamennyire kiveszi a részét a házimunkából.
Kérdező, ha nem jutsz dűlőre a tesóddal, neked is hasonlóan drasztikus módszert javaslok, talán segít valamennyire. Nálam bejött.
Nálunk is ez a helyzet sajnos. Mindig én vagyok a paraszt, a megbízhatatlan, a semmirekellő, ha nem ugrok azonnal... persze a húgomnak semmi dolga.
Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni. Átérzem a helyzeted.
A bűnünk annyi, hogy mi életképesebbek vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!