Igazságtalan lennék anyámmal?

Borzasztó volt mindig is a kapcsolatom a húgommal.

A vele való folyamatos vitákban állandóan anyám játszik döntőbírót, persze mindig a húgom javára. Viszont eléggé kezd a bögyöm tele lenni mindkettővel, egy-két helyzetet leírnék, miért.

Múltkor véletlenül fültanúja lettem, amint a húgom engem szid anyámnak, tök ok nélkül. Közbeszóltam, megvédtem magam, vita lett belőle. Én mindvégig megőriztem a hidegvérem, a húgom mégis elkezdett semmirekellőzni, lealacsonyított, megalázott több családtag előtt, sírva jöttem el tőlük. Egyik családtag sem szólt semmit az érdekemben, amit zokon vettem. Apámmal már nem beszél a húgom, őt is leosztotta, a halálát kívánta, hónapok óta harag van köztük. Pár hete az én páromat küldte el a szüleink házából, őt is lesemmirekellőzte (holott 10 évvel idősebb nála, diplomás, komoly karrierrel, a húgom meg egy 22 éves betanított munkás). A pasiját minden héten kidobja, verik egymást, őt is folyamatosan osztja. Egyedül anyámmal jön ki. A múltkori vitánkat még majdnem elnéztem neki, aztán mikor még egyszer hazalátogattam, kiderült, hogy már ő nem köszön nekem, kiderült, hogy belekevertek hazugságokkal az otthoni vitáikba, a testvérem kitalált magának valami történetet, amiről senki más nem tud, és ez szerinte ok, hogy ne beszéljen velem (röviden annyi, hogy rosszban van a gyereke apjával, és szerinte én a pasassal szervezkedem a háta mögött). Itt telt be a pohár, többet ÉN nem fogok beszélni VELE. Elég, hogy engem és a páromat is megaláz. Mikor anyámat kérdőre vontam, miért nem védett meg, azt mondta, igaza van a húgomnak, tényleg semmire nem mentem a diplomámmal, mert nem dolgozom a szakmámban. Szerintük ezek szerint ez az ember mércéje.

Aztán van egy féltestvérünk, aki jó 10 éve összeveszett apánkkal, és azóta nem beszél az egész családdal, nekem sem köszön, pedig semmit nem tettem. Megtagadott minket. Mondtam anyámnak, hogy jó, hogy nincs egy 3. testvérem, különben már hárommal lennék haragban. Erre anyám visszakérdezett: "és azon nem gondolkodtál már el, hogy te vagy a hibás mindezért?". Komolyan, miért lennék én az oka a apánk és a féltestvér vitájának vagy hogy a húgom kitalál magának történeteket, hogy haragudhasson rám?

Kezd elegem lenni belőle. Nemrég költözés miatt náluk töltöttem egy hónapot (nem lett kész a lakásunk időben), de amint kitettem a lábam, anyám első kérdése kb. az volt, hogy mikor adhatja oda a szobám a kétéves unokaöcsinek. Én kiakadtam, nem akarom a húgomnak adni a szobát, vegyen magának lakást, ha kell neki a gyerekszoba. Rezsibe nem ad bele, mi szedjük, pakoljuk a fát nekik a párommal, hogy legyen mivel fűteniük, de ott mertem hagyni náluk 2 nyári gumiszettet, már anyám magyaráz, mikor viszem el (a többszáz m2-es, hatalmas melléképületükből).

Szóval kezd elegem lenni anyámból. Szerintetek jogos lenne ilyenkor nem beszélni vele? Jogos az arcába vágni, mennyire pofátlan és szemét velem? Hogy mondhat olyanokat, mint amiket fentebb leírtam? Jogos lenne visszavágnom? Pl hogy azért állnék a gyerek apja mellett, mert a húgom is csak ugyanolyan rossz anya, mint ő volt?