Tényleg jól érzem, hogy nagy érzéketlenség volt ez anyukám részéről, vgay túlreagálom?
Az o szempontjabol nem volt erzeketlenseg, az elso alkalommal amikor megtette akkor tulteljesitette magat. A masodik alkalommal mar nem ment neki.
Persze neked is igazad van, nem reagalod tul.
Hát ha abortuszod volt, gondolom őt is megviselte az életmódod és a döntésed. Ezt neked is meg kell értened. Az is szép volt tőlük, hogy melletted álltak.
Ennek ellenére én megfognám a lányom kezét, ha kérné. Nagy fájdalom lehet átélni egy ilyen műtétet is.
Ha más egészségügyi okból műtöttek, nem értem anyukádat, miért esik nehezére a gesztus.
Basszus 24 éves felnőtt nő vagy. Hát hol volt a párod? Miért nem őt kérted?
Ne haragudj de szerintem te k.urvára ráérsz, ezen agyalsz még 1 év múltán is hogy anyád nem fogta meg a kezed? Mikor ott voltak a szüleid melletted? Elhiszem hogy megműtöttek, de ez túlzás. Nem kisgyerek vagy te akivel a csúnya gonosz anyukája nem foglalkozott. Valamiért anyukád nem akarta megfogni a kezed, biztos volt rá valami oka. Ezt már akkor megkérdezhetted volna tőle -ha bántott a dolog- vagy legkésőbb mikor hazamentél. Miért nem tetted meg? Ahelyett hogy ezen agyalsz már egy éve? Most mi tart vissza hogy megkérdezd és beszéljetek róla? Igen szerintem baromira túlreagálod.
Eléggé empátia-mentes válaszok, és persze rögtön abortusz ugrik be.... hát nem tudom.
Én ha 40 lesz a lányom, akkor is fogom a kezét, az anyja vagyok, szoros a kapcsolatunk. Minden egyéb esetben ha műtetének, a párom lenne mellettem és ő fogná a kezem. Úgy látszik nem minden válaszoló volt még hasonló helyzetben....
4
persze igazad van amit mondasz, de nekem furcsa hogy itt kell ezt megtárgyalni 1 év után. Nekem mondjuk az abortusz eszembe sem jutott. Fura hogy nem tudta magát túltenni rajta a kérdező.
Köszönöm a válaszomat. Nem abortusz volt. És épp akkor nem volt párom. Nem agyalok rajta fojamatosan, csak eszembe jut mikor az anyukámmal kapcsolatos dolgok jutnak az eszembe. Persze már felnőtt vagyok, és tényleg, lehet, hogy nem a kapcsolatunk helyreállításán kellene fáradoznunk.
Amik még voltak vele kapcsolatban. Nagyobb gyerekként is mindig elutasította hogy hozzábújjak, mert már túl nagy vagy mondta. Kiskoromtúl kezdve folyton kritizál. Gyerekként mért itt álsz, ne ide álj, amoda, de béna vagy. De a mai napig. Hogy fogod ezt a kanalat, poharat. Ha meglepetésként elmosogattam, amikor hazajöttek nemrég, minek csináltad, most mosogathatom el újra. Amikor nagymamámnál középiskolás koromban elestem és kitörtem az egyik fogam, nem azért sírtam, mert az rossz votl, hanem mert féltem anyám mit mond. Megverni sohase vertek meg. Mostanra egy tök önbizalomhiányos, magamat ostorozó ifjú lett belőlem, aki depressziós is. Jelenleg családterápiára járok a szüleimmel, mert egyik alkalommal, mikor a szüleim a pszichológusnak elmondták a rólam szóló panaszáradatokat azt látta, hogy ők visszahúznak ezzel. Azért gondolkodom az ilyen anya-gyermek kapcsolati dolgokon.
Szerintem egy jó anya mindent megtesz a gyerekéért még akkor is, ha már nagykorú. Jogos az elvárás, a legtöbb anya ezt automatikusan megtenné (az enyém is megtette, volt egy komoly műtétem, utána intenzív osztályon voltam), ez nem kerül semmibe, de sokat ér.
Valamiért elutasít téged, lehet, hogy nemkívánt gyermek voltál, nem igazán akart téged annakidején, persze más oka is lehet, de ez nem általános, igen ritka, hogy egy szülő így viselkedjen, ilyen érzelemmentes legyen a gyermeke felé.
Próbáld feldolgozni, esetleg keress pszichológust és a korod miatt is mi9előbb keress egy fiút, aki igazán tud hozzád kötődni, az majd háttérbe szorítja édesanyáddal való rossz kapcsolatodat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!