Ez tényleg igazságtalan, vagy túlreagálom?

18 éves vagyok, a testvérem 17, mégis én vagyok az, akire minden egyes házimunkát rásóznak, miközben ő semmit sem csinál. Nem túlzok, neki komolyan semmit sem kell csinálnia, velem meg ordibálnak, ha nem ugrok azonnal.

Szerintem ez nagyon igazságtalan, főleg, hogy én naponta több órát tanulok, mivel érettségire készülök, és sokszor tanulás közben szakítanak meg. Szeretem a testvéremet, de be kell vallani, neki még könyvet sem láttam ebben a tanévben a kezében. A szüleim azt mondják, hogy azért nekem kell mindent csinálnom, mert rá semmit sem lehet bízni, és inkább meg sem próbálják.

Nem azzal van a bajom, hogyha el kell mosogatnom vagy kiporszívózni a szobámat, de amikor a tesóm eszik és utána velem üvöltöznek, hogy miért nem mostam el még, az szerintem már más kategória. De még ezzel sem lenne bajom, ha nem menne el naponta egy csomó időm ezekre, ugyanis anyukám szerint az a normális, ha valakinek a szobájában semmi sincs elöl, és úgy néz ki, mintha épp most költözne be, ezért még nem vett elő semmit. Azt próbálom megfogalmazni, hogy sajnos mindenféle túlzás nélkül tisztaság és rendmániás, ezért naponta minimum két órám megy rá az ilyenekre.

Még egyszer hangsúlyozom, ha a saját szobámban kéne takarítanom és magam után elmosogatni, az rendben lenne, egy szót sem szólnék. Az viszont szerintem túlzás, hogy egész nap iskolában voltam, és ahogy hazaérek, nekem kell mosogatnom a testvérem után, még a ruháit is én pakolom el, nekem kell rendet tenni a szobájában.

Túlreagálom?