Szerintetek ez reális így?

10: Nézd, attól függ, mit takar a "tudtuk fizetni".

Nálunk ez azt takarta, hogy anyukám nagyon nagy lemondások árán tudott taníttatni, és 25 éves koromban épp ideje volt már, hogy végre ne csak vajas kenyeret egyen és ne csak agyonmosott fehérneműben és szakadt, többször varrott harisnyákban járjon...

Időpont ma 20:56

Még csak 3 éves a lányod, így nem tudhatod mit hoz a jövő.

Lehet neked nem lesz munkád, és, hogy ne kerülj az utcára a lányod fizet majd mindent. Lehet a lányod semmit nem fizet, mert megengedheted, hogy ne fizessen.

Nem tudhatod mit hoz a jövő, ahogy azt sem tudhatod, hogy egyes szülők miért kérnek pénzt a dolgozó, felnőtt gyereküktől.

Nekem 25 éves a fiam. Én nem vagyok gazdag ember, nem tudok a fiamnak házat adni, vagy drága autót venni. Így mivel megengedhetem magamnak anyagilag azzal támogatom, hogy nem kérek tőle pénzt sem a lakhatásért, sem a kajáért, sem azért mert mosok, főzök, vasalok rá, és megveszek a tisztálkodó szereket is. (tusfürdő, sampon stb)

A te 3 évesed tuti nem eszik annyit mint az én fiam. Aminek örülök, de most látom csak, hogy milyen sok pénz megy el kajára, főleg ha a kis 3 tagú családunk 4 tagú lesz elméletben. Ugyanis a fiam kis barátnője is állandóan itt van nálunk. Hivatalosan nem lakik velünk, de a hát 4 napján mindig itt van. Több a rezsi, több a kaja költség. Így már nem csak a fiam él itt ingyen hanem a barátnője is.

Többször szóltunk, hogy nincs kifogásunk a kislány ellen, de ha ennyi sok időt itt van, és bizony kondis lány létére tud enni ő is bőven, legalább a kaja költségébe szálljanak be. Vita, harag lett belőle. Most ott tartunk, hogy elkérjük a lakhatás/ kaja 1/3 részét a fiamtól.

A lány étkezését nem álljuk. A fiam rendesen fizet, újra béke van köztünk. Mondjuk azt nem tudja, hogy minden pénzt amit a fiam fizet nekünk az egy számlára megy, amit majd megkap ha elköltözik vagy megnősül.

Én is mindig azt mondtam, hogy lesülne a képemről a bőr ha pénzt kérnék a gyerekemtől. De nem lehet tudni mi lesz majd amikor eljön ez az idő. Ezért ne ítéld el akiknél fizetni kell a felnőtt gyereknek. Amúgy sem árt ha a dolgozó felnőtt gyerek belecsöppen abba a világba, hogy nem csak szórakozásból áll az élet, hanem kiadásokból is.

Szerintem reális.

Ha elköltöznél, rájönnél, hogy sokkal többe van a lakhatás, mint havi 30.

ma 20:56, nekem is így van Anyukám vele, mint Te. :-) Én 24 éves vagyok, nem élek otthon, hanem kollégiumban egyelőre (két egyetem + gimnázium is öt éves volt, így ez kitolódott eddig). Havonta 1-2x hazamegyek egy-egy hétvégére. Nálam még bejön problémának a gluténérzékenység is, szóval az étel sokkal drágább.

Tőlem sosem kért pénzt, és gyerekkorom óta gyűjtött, hogy tudjon nekem venni egy lakást. Ez folyamatban van jelenleg. Nagyon-nagyon hálás vagyok ezért! Hiába dolgoznék, ha albérletben lennék, nem tudnék félretenni. Azt is megmondta, hogy mindenben támogat, amiben tud, és sosem fog pénzt kérni tőlem. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, hozzájön az is természetesen, hogy sosem nyomorogtunk. Nem voltunk gazdagok, egyáltalán nem, szerintem még csak nem is egy erős középosztály, de nem volt éhezés sosem, voltak ruháink, tehermentes lakás, egyetemre járok (igaz, állami), és nem volt az sem, hogy ne tudjunk elmenni havonta 1x moziba, étterembe, nyáron nyaralni. Ennek ellenére azért mindig nézem én is, ő is, hogy meg tudunk-e venni egy-egy terméket, vagy inkább az olcsóbbat válasszuk, de ezt inkább tudatos vásárlásnak és pénzkezelésnek érzem. Nem megyünk kozmetikushoz, fodrászhoz havonta, nincsen hetente új ruhákkal, termékekkel tömve a szekrény. Ha bútort akarunk venni, arra is gyűjtünk huzamosabb ideig.

Nálam mindezek mellett természetes, hogy ha otthon vagyok, és mondjuk nálam fogy el a mosópor, valami konyhai alapanyag, akkor megveszem, pótlom, míg otthon vagyok, ha elmegyek boltba, akkor én fizetek, megkérdezem tőle, hogy nincs-e valamire szüksége (legyen az fodrász vagy valami komolyabb), és idén nyáron kerestem annyit, hogy gond nélkül a kezébe adtam százezer forintot, amit arra költ, amire szeretne.

Szerintem a szülő, ha tudja, támogassa a gyerekét, különben 1) nyakán marad, 2) nem tudja elkezdeni az életét, vagy ha elkezdi, akkor lehet, hogy nagyon nehezen. Nyilván ha a gyerek olyan, hogy ezt "nem érdemli meg", lop, csal, hazudik, átveri a szüleit, akkor nincs miről beszélni.

De ha a gyerek, felnőtt gyerek, már keres, dolgozik, és be tud segíteni, akkor azt szerintem minden jóérzésű és értelmes ember megteszi.

Kérdező, én nem is igazán értem a gondod. Otthon élsz? Mert ha igen, akkor miért csak egyszer eszel otthon? Ennek ellenére én nem látok ebben gondot, 30 000 nem sok abban a tekintetben, ha életvitelszerűen otthon vagy. Ha nem vagy otthon, akkor sok.

Akkor kérdező vegyétek elő a számlákat és harmadoljátok a végösszeget. Én 40k-t adok le, ami fedezi a rezsi és a kajarészem. Cserébe ezért majdnem minden nap van főtt étel, amiből én is tudok elvinni. Ha csak hideg lenne vacsorára vagy hétvégente lenne olyan főtt étel, amit én is megeszek, egész biztos leülnék azt megbeszélni a többiekkel, hogy most vagy van többet kaja vagy én adok a közösbe kevesebbet.

20:56-os: ez így szép és jó, amit te elképzelsz, de erre majd térj vissza úgy jó 20 év múlva, ha a gyereked épp se nem tanul már, se nem dolgozik vagy dolgozik és elveri a pénzét. De ha még normális is lesz, az szerintem alapvető, hogy valamennyivel beszállt a közös kasszába, míg otthon él. A pofámról lesülne a bőr, ha ingyen élnék itthon. Sajnos a külön lakhatást nem tudom megoldani, ez van. Nem szégyen huszonévesen otthon lakni, ha egyszer kevés a fizetés, az albérlet meg kegyetlen drága.