Hány éves korodban érezted azt, hogy a többi családtag felnőtt emberként gondol rád?

Hát, nemsoká 30 vagyok, feleség, anya, de néha még az az érzésem, hogy anyám és a nagyanyám le vannak egy 15-20 évvel maradva :D Úgy általában felnőttként kezelnek amúgy, anyám elmesél nekem problémákat stb, na de amikor jövök el tőle, és utánam szól az ajtóból, hogy vedd fel a pulcsidat, mert fázni fogsz... :D Akkor szeretnek még gyerekként kezelni, mikor a saját gyerekemmel kapcsolatban akarnak felülbírálni, pl. ráadok valamit, és rendesen rám parancsolnak (azaz próbálnak), hogy azt vegyem le róla, és adjam rá ezt meg azt. De ezt tényleg ilyen utasító hangnemben. Na ilyenkor azért el szoktam magyarázni, hogy ki ennek a gyereknek az anyja, meg hány éves vagyok, úgyhogy majd én azt tudom.

Én magamat amúgy kb. 22 évesen, az egyetem utolsó évében éreztem felnőttnek először, ugyanis ekkor tudtam 100 százalékosan eltartani magam, fizetni az albérletemet abban a városban, ahol tanultam stb. Anyám szerintem kb akkor döbbent rá, hogy mi van, amikor bejelentettem, hogy férjhez megyek (24 voltam). Meg is lepett, hogy nem sopánkodik, hogy minek ilyen korán.

Kb. 18-19 évesen. Szerencsére, velem koromnak megfelelőlen komolyabb dolgokról is beszélgettek a szüleim, főleg apukám kb. 8-9 éves koromtól.

28N

Anyukámtól mindig a koromnak megfelelő bánásmódot kaptam. A többi rokon szerintem csak akkor tartana felnőttnek, ha szülnék.

Másrészt nekem nem volt soha olyan gyerek vagy felnőtt érzetem. Mindig a kettő keverékének éreztem magam.