SOS ki tud verset irni?

Ne légyszi ne... :(

De ha ragaszkodsz hozzá. Valami támpont még azon kívül, hogy 10 éve nem tartották a kapcsolatot. Bármi, amiből ki lehetne indulni? Így látatlanban nehéz improvizálni.

Neee... komolyan itt - és így - akarsz 10 év után egy általad szeretett személy számára üzenetet írni?

Ne haragudj, de ez akármilyen kedves ötlet, a megvalósítás nem egy jó gesztus.

Inkább mondd/írd le amit gondolsz, de az önmagad legyen!

Klonka Ildikó

Szeretlek, Apu

Tomboló viharként zuborog a lelkem,

mint villámcsapás, úgy hasít sebeket bennem.

Élő sebből vérzik a szívem,

nincsen már jó apánk nékünk, nékem.

Elmentél tőlünk vissza se nézve,

utolsó könnyeddel lehunyt szemedbe`.

Koporsód mellett roskadtunk térdre,

s te jégbe fagyva feküdtél,

már semmit nem remélve...

Hős vagy, Apu! Nekem a legnagyobb,

hősiesen vívtad utolsó harcod!

S magam előtt látom most is mosolyod,

mellyel leplezted belső, fájdalmasan mély kínod.

Oly sűrűn látogat a halál,

miért vett el tőlünk téged is, édesapám?

56 év... ennyi csupán!

Bennünk élsz már tovább,

szereteted, emléked velünk lesznek.

S utolsó szavaid, míg élek, fülemben csengnek,

"holnap beszélünk, lányom, én is szeretlek"...

Apam, hogy miert, nem tudom,

De eltuntel, hoszu napokra, evekre.

Tan ez az apak sorsa, ha dolog van,

Gyermekukre nezve, annyi ur marad,

Nem tudom lesz-e meg, hogy vigasztalhatsz.

Am mikor igy tortenik megis,

Hogy kis kanyarban bejossz a kepbe,

Napjaim autopalyait hasitva felbe jaja,

Itt az ido ujjel az asztalhoz delbe, kesz a kaja.

- Mikor bajban voltam, nem figyeltél.

Elejétől átkozott volt a vér.

Sose kérdezted, mi bánt.

Miért nem voltál mellettem, apám!

- Hallgass meg, lányom, beszélnünk kell!

Kezem messziről is féltőn óvott téged.

Minden egyes nap gondoltam rád,

Otthonom előtted mindig nyitva állt.

- Hazudsz! Ne áltass engemet,

Nélküled múlt lassan az életem.

Sok fájdalom, sok gyötrelem ért,

De mégis felnőttem: ember lettem én!

- Megbántam már százszor, amit tettem.

Otthagytalak. De meg kell értened.

Nem tehettem mást. Ez volt a család,

Mely számomra helyet nem nyújtott már.

- Szavaidban nincs megbánás.

Meg nem értheted lelkem bánatát.

Üres szavak, melyek mégis csontig hatnak.

Nem érzek semmit. Egy idegen vagy.

- Feledni tudni kell. Vállaltam, mit tettem.

Nem vagy emberséges, oldozd fel vétkem!

Látod, próbálok nyitni feléd,

A kegyelem az egyik legnagyobb erény.

Ezt sikerült találnom, nem én írtam. De te is kereshetsz még mást, ha nem tetszik, rengeteg vers van fent a neten.

Édesapám,

Te jó ember,

Nagyon szeretlek téged.

De ha lehet,

Kérlek, mondd meg,

Hol a p-ben voltál eddig, b-meg.

kérdező az 5-ös szép! leírom ékezettel neked

5-nek meg küldjük a babérkoszorút! a barmok meg lepontozták.

De hát ahány ház annyi szokás:D

Apám, hogy miért, nem tudom,

De eltűntél, hosszú napokra, évekre.

Tán ez az apák sorsa, ha dolog van,

Gyermekükre nézve, annyi űr marad,

Nem tudom, lesz-e még, hogy vigasztalhatsz.

Amikor így történik mégis,

Hogy kis kanyarban bejössz a képbe,

Napjaim autópályáit hasítva félbe...

jaja,

Itt az idő üljél az asztalhoz délbe',

- kész a kaja.

Faterom te tré alak,

tíz éve nem láttalak,

most meg jössz itt nyáladzva,

holott sz @rtál lányodra.

A tíz évet vissza nem kapod,

se életemből egy napot,

fordulj vissza te tetű,

kár érted minden betű.