Anyám összeroppant, amiért a sarkamra álltam. Hogyan tovább?

"lehet, hogy neked ez újdonság, de normális családban figyelnek más családtagok igényeire"

Normális családban. De normális családban nem zsarolják és manipulálják érzelmileg a másikat, ha nem ugrik minden füttyentésre.

Egy ilyen undorítóan viselkedő "ember", mint a kérdező anyja, azt se érdemli meg, hogy a gyereke valaha rányissa az ajtót. És nem, senkinek nem járt kivételes bánásmód, csak azért, mert családtag vagy rokon. Te se láttál még diszfuncionális, mérgező, bántalmazó családot, különben nem pofáznál.

"figyelnek más családtagok igényeire"

Ezalatt gondolom a zsaroló, elnyomó, mártírkodó anya igényeit kell érteni.

Nem is a többi családtagét, akik nem számítanak.

A nem tudom hányas, gondolom haza beszél......

Az anya egy végtelen önző, másokat smmibe vevő pióca, az apa meg nem tud vele mit csinálni, teszi, amit az agresszor akar tőle, máskülönben az nem hagyja élni - és ugye ők egy házban laknak.

Ezért is jelenik meg a semmiből a különélő felnőtt gyereke ajtaja előtt anyuka parancsára, csak mert a gyerek azt mert írni, hogy kicsit mintha beteg lenne. Ez mennyire beteges már!

Meg azért megnézném a jelenetet, ahogy az anyuka a kórhában elpanaszkodja, hogy a gyermek azt mondta, nem akar hazaköltözni és úgy pattogni, ahogy én akarom, természetesen csak a javát akarom és csakis az övét, nem a magamét, sőt, lesznek olyan hetek, amikor nem látogatja meg a szülői házat, ezért beszedtem mindent, amit csak otthon találtam!

A külvilág reakciói nagyon jó fékek egy teljesen elferdült kapcsolat megítélése során, Kérdező.

elvárható minimum, ha már szerencsétlen anyja felnevelte, az is baromi sok lemondással járt egyébként. - igen, ÉS?! Nem ő kérte, hogy megszülessen, de ha mr megszülte az anyja, ALAP, hogy felneveli.

És igen, két hét is sok! Tudom, mert gyakorlatilag NINCS magánéleted.

Hétköznap meló estig, és akkor még minden második hétvégén is alkalmazkodj az amúgy idegbeteg anyádhoz. Tudod ki!

kedves Kérdező, én rögtön visszaemlékeztem a történetedre. Senki sem gondolta, hogy anyukád ilyet tenne, nem vagy hibás. Ha x év múlva állsz a sarkadra, akkor fogja megtenni, ha x évvel korábban, akkor már megtette volna. Anyukád több annál, mint amikor a fiatalnak azt duruzsolja a fülébe, hogy egyedül fogsz hagyni, ezért neveltelek, stb. stb. Tényleg segítség kell neki, amit a kórházban megkap, esetleg a szobatársaktól, ha értelmesek.

Mondd meg neki, hogy mi lesz belőled, ha továbbra sem leszel önálló, ha hetente haza kell menni? Jó a kényszer neki, hogy tudja, nem szívesen mész haza? Milyen felnőtt lesz belőled, milyen gyereked lesz, egy önállótlan unokája lesz? Mert ezt fogja látni, hogy minden héten mennek a nagyihoz levest enni.

Jobbulást kívánok anyukádnak, de nem érezd magad hibásnak! Buta példa, de ha apukádnak felajánlottak volna egy hiper-szuper 1 éves állást Ausztriában, akkor mi lett volna a vége? Érted a lényeget? Ha nem Te, akkor apukád lenne most ebben a helyzetben. De lehet, ő el se vállalta volna, de akkor meg neheztelne érte, ha nem most, akkor később, hogy egy jó lehetőséget kihagyott.

Megértem,hogy aggódsz anyukád miatt,de az érzelmi zsarolás a javából,hogy miattad került oda.

Felnőtt ember,ne kenje másra,ha baja van és kérjen maga segítséget,ha már nem néma és nem is haldoklik.Ha nem megy pszichológushoz, nem megy, ennyi.

Lehet,önző dögnek hangzom,de legalább nem mentem segítő szakmát tanulni ilyen mentalitással.

Még a pszichológus hallgatóknak is leszögezik az előadók az elején,hogy aki nem kér segítséget pszichés gondok miatt,arra ne tukmálják rá magukat.