Anyám összeroppant, amiért a sarkamra álltam. Hogyan tovább?

5-ös, akkor ezek szerint felnőtt emberként ne legyen élete, mert kéthetente anyucihoz kell menni?

Érdekes, én 1000km-re jöttem el, nemhogy havonta de félévente sem látnak sokszor.

Ez van, nm fogok 28 évesen csak azért otthon gubbasztani mert a szüleim nem tudnak elengedni.

"Most telefonról nem keresgélem, de majd holnap géphez jutok, majd akkor megkeresem."

Persze, hogyne, leszámítva, hogy külön menüpont van a saját kérdéseidnek és nem kell semmit keresni rajta.

Lesz még más kamu is?

Te vagy aki az apukájával ment haza, mert érte ment?

Semmiképp se engedj a zsarolásnak. Mondd el neki, hogy gyerekesen viselkedik, és fogadja el, hogy felnőttél. És kérdezd meg, hogy ő mennyit ült az anyja szoknyája mellett? Milyen sűrűn járt hozzá, miután elköltözött?

Én leülnék megbeszélni vele, a dolgot, hogy így nem lehet viselkedni és zsarolni a másikat. Elmagyaráznám neki, hogy ezzel azt éri el, hogy felé sem fogsz nézni. Kezdjen valamit a saját életével ne a tiéddel foglalkozzon. Bármilyen kegyetlenül hangzik ha hagyod magad sosem lesz vége sőt egyre rosszabb lesz a helyzet. Bármiért ömgyilkos lehet ami nem tetszik neki a te életed meg tömkremegy. Mellesleg ezzel őt sem mented meg saját magától

Legyél hozzá kedves ja beszéltek de ne hagyd magad. Felnőtt ember. Ha tönkre akarja tenni magát nem tudod megakadályozni. Bármilyen szomprú ez de nem a te felelősséged hiszen mem bántod csak az életedet akarod élni. Meki is ezt kellene tennie. Valami elfoglaltságot találnia hogy ne téged nyúzzon unalmában.