Anyám összeroppant, amiért a sarkamra álltam. Hogyan tovább?
Kértem itt tanácsokat korábban édesanyámmal kapcsolatban, hogy nem kezel felnőttként, stb.
Mindenki azt írta, álljak a sarkamra, legyek határozott, ne ugorjak amint szól, menjek haza ritkábban...
Megmondtam neki, hogy nem vagyok már gyerek, havonta fogok menni hozzájuk, erre teljesen kiborult, bőgött és ordibált, hogy én utálom őt, nem érti mit rontott el, miért nem szeretem...
Jelenleg kórházban van, miután beszedett mindenféle gyógyszert, amit otthon talált...
Ilyen esetben hogyan tovább? Örökké éljek vele gyerekként, vagy kockáztassam, hogy újra begyógyszerezi magát, vagy valami???
Pszichológusról hallani se akar, szerinte az kamu "sarlatánság", ami csak a lehúzásra megy...
Mit csinálhatnék??
Mondjuk azért is jó lenne az előzmények ismerete, mert te magadi is picit neheztelve írod, hogy azt tettem, amit tanácsoltatok, erre ez lett!
Vagy mert nem tudunk semmit, célozgattok dolgokra, de nem mindenki érti, hány éves vagy, mi történt stb. stb.
Valaki nem linkelné ide?
Amúgy nem tudsz mit csinálni, aki A-t mond, mondjon B-t is. Az az élet rendje, hogy idővel a gyerek leválik, családja, külön élete lesz, nem ülhet egész nap a mama szoknyáján. Amúgy meg nem tudom hányas, ezt meg hogy képzelted: na, holnap meg kell ejteni a kéthetenkénti kötelező anyalátogatást -vagy hogy???
Ne hagyd magad zsarolni. Ha most engedsz, ki tudja, meddig durvul majd a helyzet, ezek után egyetlen ellenkező nyikkra megy majd az öngyilkos leszek és te leszel a hibás??
Milyen undorító szülők vannak, soha, semmilyen körülmények közt nem tennék ilyet a gyerekeimmel (2 van), ha nem csinálják, amit én akarok, akkaor majd jól meghalok nektek, aztán ti ezzel a tudattal fogtok élni?!
Menjbe a kórházba, még egyszer utoljára próbálj a fejével komolyan, türelmesen beszélni, mondd, hogy ha ezt tervezi, akkor ezek után annyit sem lát majd, amennyit eddig, mert így nem lehet élni.
"26 lehet, hogy neked ez újdonság, de normális családban figyelnek más családtagok igényeire és ha valakit havonta tudsz kötelezően látogatni, akkor bizony két hetente is tudod, ha egyértelműen erre van szüksége, főleg ha a saját anyádról van szó. Amúgy normál esetben a saját gyereked is kiváncsi lesz rád, gondolom te se azért szültél, hogy 16 éves kora után rád se nézzen többet. Az igazat megvallva nincs is értelme így a nagy semmire gyereket szülni."
- Nem, nem újdonság, képzeld, nem a rózsabokorban jöttem a világra, van családom. Igaz, nem ilyen hibbant az anyám, hogy nem tudja már, mivel tegye tönkre a gyereke életét nagy egoizmusában. Ahogy én sem tenném ezt soha az én gyerekeimmel.
-itt nem arról van szó, hogy hányszor tudná (fizikai paraméterek) látogatni az anyját, hanem hogy az ilyen embert nem lehet látogatni, mert ha a kisujjadat nyújtod, az egész kezed akarja.
És ott van, ahol a part szakad.
Sajnálom, hogy neked ez nem jött át, hogy itt nagyon nagy bajok vannak a mamával (előző kérdésből kiderül, hogy a papával is!), végtelenül önző emberek, akik egymással nem tudnak és nem is akarnak mit kezdeni, ezért inkább rátelepszenek a gyerekükre, tudatosan tönkreteszik az életét, hogy aztán ne maradjon más lehetősége, csak velük maradni.
Ha szerinted erre az a megoldás, hogy azt kell tenni, amit anyuka akar, akkor gratulálok neked és innentől nincs mit beszélnem veled.
Kérdező, nem csodálom, h nem akartad betenni az előző kérdést, nem tudom eldönteni, hogy ennyire nagy baj van nálatok, vagy ennyire nagy baj van nálatok.
Hiába magyarázod, a kérdésdre válaszolóknak igazuk van, most az, hogy te meggyőzted magad, hogy csak azért mész, hogy "beszélj velük" nem változtat a tényeken, hogy pattantál és tetted, amit akartak.
Igaz, hogy az évek során te kialakítottál egy megoldási módozatot, amellyel a kecske is jóllakik meg a káposzta is megmarad, de ettől még nincs rendezve semmi.
Szimultán tudattal érzed, hogy nem normális, ahogy éltek, de nem akarsz/tudsz vele csinálni semmit, sőt, aki szembesít a tényekkel, azt meg lemarod, hogy nincs igaza, rosszul látja a problémát.
Nézd meg anyád szemszögéből: morgott, meg csak azért jött, hogy bezséljen velünk (xD), DE JÖTT!
Ezen senki nem tud változtatni, csak te. Mondjuk így nehéz lesz, hogy ennyi idős ember létedre ilyen bizonytalan vagy, valahol nem is tehetsz róla, mert teljes elnyomásban vagy a szülők részéröl, de akkor is csak te tudod megkeményíteni magad és tudatosan, következetesen végigvinni velük szemben egy eltávolodást, mert ezt helyetted senki meg nem csinálja.
Találják fel magukat, éljenek egymásnak, legyen életük, ne abból álljon, hogy irányítják a felnőtt gyereket, mert ha ez így marad, nem lesz ember, aki ezt megtűri melletted. Aztán tényleg költözhetsz haza!
U.I.: Tényleg, komolyan kérdezgetik a pároddal történő saját ház felújítása során, hogy mikor költözöl haza????!
Nem kis baj van.......
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!