Ilyen helyzetben mi a teendő? A sarkamra kell állnom?

A helyzet a következő. Volt egy barátom, még alsós koromban. Legjobb barátok voltunk, de elköltöztünk. Most, két éve visszaköltöztünk ide, ahol azelőtt is laktunk, de azóta eltelt kb. 10 év. Tehát már nem vagyunk barátok. És az akkori legjobb barátom anyja, mindig hivogat át magukhoz, hogy menjek át, beszélgessünk. Párszor át is mentem, persze már akkor is szenvedésből, és nem tudtunk beszélgetni semmiről. Mivel már nem vagyunk barátok, semmi közös téma, csak hallgatás, bólogatás stb. Az a baj, az anyja annyira erőszakos, hogy teljesen rám van tapadva, mindig hivogat. Ha nem megyek, szar vagyok, viszont ha elmegyek, és nem úgy viselkedek vele, mint egy "barát" akkor megint szar vagyok. Tehát mindenképpen szar vagyok. Ezt azért mégsem mondhatom meg így nekik, hogy nem érdekelnek. De ez már nekem nem jó. Az elején még az a pár találkozás oké, de ez már kezd nekem rossz lenni. A legrosszabb az egészben, hogy ha ottvagyok, nem lehetek önmagam, mert szerepet kell játszanom, és a szerepjátszó emberen hamar felül lehet kerekedni, mert nem mondja el a véleményét, és ezt meg is teszik, és így mindig én jövök ki rosszul. Mit javasoltok?