Férfiak! Mit szólnátok hozzá, ha a párotok megmutatná az újszülött közös babátokat és kreol bőrű lenne a gyerek?

#51, ez pontosan így van szerintem is. Szóval, amit elvárnék, az az, hogy:

1, ne vállaljon gyereket a nő, ha van ok a kétségre

vagy

2, szóljon, a terhesség közlésével egyidőben

Amit meg okkal feltételezek ilyen szituban a másikról, az kb annyi, hogy az úgynevezett "anyai ösztön" felülírja a párjával szembeni korrektséget, a "gyerek érdeke" a "férfi érdekét", és bebeszéli magának, hogy mindenkinek úgy a legjobb, ha hallgat. Ezt meg OKKAL feltételezem adott esetben, mert a nők ilyesmire szokták bíztatni ilyen helyzetbe kerülő nőtársukat.

Szó sincs róla, hogy k**vának, vagy ribinek nézném.

"az úgynevezett "anyai ösztön" felülírja a párjával szembeni korrektséget, a "gyerek érdeke" a "férfi érdekét", és bebeszéli magának, hogy mindenkinek úgy a legjobb, ha hallgat."

Hát, haver, te hülye vagy. Az anyai ösztön nem azt jelenti, hogy megalázhatnak.

Én csak magamdól tudok véleményt mondani: még soha nem csaltam meg egyetlen páromat sem, és ha aközös gyerekünk születése után tesztelgetni akarnak, akkor ezzel vége is lenne a kapcsolatnak. Azt ugyanis elvárom, hogy ismerjen ennyire és tudja, hogy bízhat bennem. Ha nem bízik, akkor nem az az ember, akinek tartottam, és ezért nincs tovább semmi közös jövönk.

Az, hogy neki esetleg így lenne nyugodtabb a lelkivilága, engem azért nem érdekelne, mert nekem a saját lelkivilágom, önbecsülésem fontosabb. (Ha tesztelni akar, akkor neki ugyanígy saját lelke fontosabb, szóval semmit nem vethet a szememre).

Ez kb olyan lenne, mintha minden egyes szex elött orvosi bizonyítványt kérnék arról, hogy nincs semmiféle nemi betegsége - mert egyrészt sok férfi félrelép és elkaphat valamit, másrészt ha én elkapom töle, akkor az az én életemet teheti tönkre. Semmivel sem másabb, mint az apaság tesztelése, söt, még indokoltabb, mivel nem pénzröl, hanem az egészségemröl van szó.

Szerencsére nálunk ez nem fordulhat elö, mert ÉN tudom, hogy senki mással nem volt kapcsoaltom, CSAK a párommal, Ö meg tudja, hogy 100%-ig megbízhat bennem. Többek közt ezért is vagyunk már régóta együtt.

Szerintem egyik oldalnak se kell feltétlen nekiesni emiatt a másiknak. Ez szimpla statisztika. Mennyi házasság is végződik Magyarországon válással? Mennyi ezek közül az a házasság, ahol a válást valamelyik fél hűtlenkedése okozza, vagy ha nem is ez okozza, de megelőzi?

Mennyi házasságban élnek nyitott kapcsolatban huzamosan? Mennyi házasságban lép félre egyik vagy mindkét partner?

Mennyi a férfi és női félrelépéses esetek aránya?

Na most ha nagyon akarunk, akkor matekozgathatunk, mert a fenti adatok birtokában elég pontosan meg lehet határozni azt az értéket, amennyi a nők hűtlenségének statisztikai valószínűsége egy párkapcsolaton belül. Nyilván ennek szintén van egy százalékos aránya, ami gyerekben is végződik. Ettől kezdve nincs mese, a témával józan gondolkodású embernek számolnia kell. Ha történetesen a férfiaknak is lehetne spontán terhessége, egyből másképp állna hozzá a sértődékeny nők zöme is a kérdéshez.

Ezért írtam korábban, hogy szerintem ezt a kérdést egészségügyi okok miatt állami szinten, kötelező jelleggel kellene szabályozni, a vérfertőzések és az örökletes genetikai betegségek elkerülése miatt. A fenti statisztikákra gondolva szerintem eszméletlenül felelőtlen a társadalom hozzáállása ehhez a kérdéshez.

Rég ki kellett volna venni a "bizalmi körből", meg "az esküszöm neked drágám" kategóriából a szülők azonosítását és rábízni a szakemberekre.

És majd a TÉNYEK pontos ismeretében eldöntheti a házaspár, hogy a férfi vállalja/nem vállalja be azt a gyereket, ami nem sajátja. Továbbá a bizalmatlanság magva is megszűnne, a problémát a gyökerénél kezelve.

Engem amúgy nem zavarna, ha párom félrelép. Megértem. Nem vagyok angyal, vagy kiemelkedően jó szerető és túl jó természettel se áldott meg sajnos az ég.. Szeretem Őt persze és igyekszem is kedvére tenni, de az alaptermészete senkinek se változik meg nyilván. Lehet igyekezni, de a reakciók váratlan helyzetekben nem fognak megváltozni, a belső gondolkodásmód is alig-alig. Szóval Nem válóok nálam a félrelépés. Ettől nem tartom romlottnak a páromat. Ugyanúgy tisztelem. Viszont ha megtudom, hogy más gyerekét nevelem X éve, bizony az nem pusztán váló ok. Én simán szétszedném az egész házat darabokra és lehet, hogy a nőt is. Ez nem szimpla hazugság kategória, hanem az egyik létező leg... árulás, amit nő egy férfi ellen elkövethet. És a szomorú, hogy esetenként el is követik. Ráadásul több olyan nőt ismerek, aki tudatosan a sanszosabb napokon egy jobb genetikájú férfival feküdt le, miközben a többi napon férjével próbálkozott összehozni a közös gyereket.

És nem volt ám ribikókás kategória ez a nő sem! Teljesen tudatosan és hidegvérrel ténykedett. A férjéhez is ragaszkodik a mai napig.

Mikor az erről mit se tudó férje évekkel később lebetegedett, a lehető legodaadóbban ápolta, támogatta. A szerető csakis egyetlen funkcióra a kritikus időszakban kellett neki.

Nyilván logikus a motiváció:

Kell a családi otthon melege és a hőn szerető, gyereket nevelő, önfeláldozó, jó szándékú házastárs, ugyanakkor a gyerekének legyen már jobb testi adottsága/esze/kinézete, természete, stb... Vagy legalább legyen egy kő gazdag apja, akin esetleg évtizedekkel később behajtható egy vaskos örökség.

Az ilyen esetek miatt kellene kötelezővé és magától értetődővé tenni a szülést követő géntesztet. - És most magatokba nézve, a becsület érzetével eltöltekezve mondjátok tiszta szívvel, hogy nem, nincs igazam...

Nem, nincs igazad. Ha a nők 99%-a meg is csalja a párját, én abba az 1%-ba tartozom, aki nem. Annyi gerinc van bennem. És ezt elvárom a páromtól, hogy tudja rólam, ahogy én is tudom róla. Ahogy azt is, hogy mi a kedvenc étele vagy városa, mert ez egy alapinformáció. Ha valakinek nem az, az nem az én bajom, és megértem, mindenkinek más a fontos. De akkor ha emiatt szarba kerül, viselje a következményeket. Ha ez a szar az, hogy kidobják őt, mert a nő szintén elvárná, hogy tudjon vagy feltételezzen ennyit, akkor viselje azt a következményt.

De hagyjuk is, már értem, hogy miért véded a gyenge embereket. Mert te magad is az vagy, ha neked megfelel, hogy a párod fűvel-fával összefekszik.

Ezzel az előző két hozzászólással kapcsolatban az jutott eszembe, hogy a materialista emberek közt is mennyi hívő ember van. :)

Istenben nem hisz, de a társa hűségét mindenféle kézzel fogható bizonyíték nélkül, pusztán érzelmekre és a másik megfigyelésére alapozott hittel elfogadja. - Ezek az emberek szoktak legnagyobbat koppanni mikor rájönnek, mekkorát tévedtek. Az is érdekes, hogy ezek mindig az 1%-hoz érzik magukat tartozni, miközben legalább 40% így gondolkodik...

Előző: Nem értem, miért lenne valaki attól gyenge ember, hogy saját magát (erényeit és hibáit) jobban ismeri, mint aki élből megtagadja a puszta lehetőséget is és fejjel megy a falnak? Szerintem hibáinkat ismerni és számolni vele az inkább előny, mint gyengeség. Nem szoktál sakkozni... :)

"de a társa hűségét mindenféle kézzel fogható bizonyíték nélkül" - mert létezik egy olyan fogalom (materialistáknál is) hogy BIZALOM - ami nélkül fabatkát sem ér egy kapcsolat.

Nem kell kutakodó nyomozóvá, vallató ávóstisztté válni egy kapcsolatban, mert az önmagában megmérgezi és aláássa azt.

Felesleges statisztikai adatokat %-okat felhozni. Minden kapcsolat más és más, ahogy minden ember akik létrehozzák mások és mások. És ebből következik hogy a története jelen és jövője is más lesz.

Van, hogy megrendül a bizalom, és elindít egy lavinaszerű omlást.

Van, hogy megmarad és a nehézségeken átlendülve átemeli az örökkévalóságba a szerelmet.

58-as: és ahhoz mit szólnál, ha egy üzletben eygszerüen közölnék, hogy téged megmotoznak, mert statisztika szerint 10% a lopások aránya és te éppen 10-ként léptél a boltba. Akkor nem éreznéd magad megalázva, megszégyenítve?

És nem az lenne a reakciód, hogy az adott üzletbe többé nem mégy be?

Az ugyanis a te logikás alapján éppen annyira hit kérdés a boltokban, hogy nem tekintenek minden vásárlót potenciális tolvajnak és nem aszerint bánnak velük.