Férfiak! Mit szólnátok hozzá, ha a párotok megmutatná az újszülött közös babátokat és kreol bőrű lenne a gyerek?

Szerintem a válasz erre algoritmikus:

Legelőször utána néznék, van-e valóban átmeneti, vagy tartós orvosi oka, vagyis kizárható -e a huncutkodás. Ha egyértelműen igen, akkor nem foglalkoznék tovább a dologgal. Ha a válasz nem egyértelmű vagy kizáró, akkor első körben semmit se szólnék, úgy örülnék a gyereknek, mint az anyja. Viszont nagyon diszkréten megnézném a vércsoportot, vaj'h nem -e kizárja az apaságomat. Mondjuk A-s anya, A-s apa, de B-s a gyerek. Vagy mindkettő RH+, gyerek meg RH-. Ilyenkor van kifejezett pecchje a kismamának... Ha igen, akkor sem lépnék feltétlenül, de nyilvánvalóan megváltozna a bizalmam, illetve alap hozzáállásom a páromhoz. Ha a teszt pozitív ugyan, akkor is pár évvel később csendben csináltatnék egy géntesztet. Az eredményről akkor se szólnék semmit, mert egyrészt tönkretenné a kapcsolatot, másrészt a gyereken csattanna a dolog.

Ellenben ha a vérteszt egyértelműen negatív, vagy a genetikai apasági teszt negatív és később válásra kerül sor, akkor nem lennék a nejem helyében a bíróságon, ahogy az ügyvédem nyilvánosan szétszedné... Tudok több hasonló történetet, mikor ott derült ki a huncutság. Egyáltalán nem ritka a bekakukkolás a párkapcsolatokban és mikor baj van, akkor nem kis összeg/vagyon a tét. Szerintem akinek van esze, az felkészül erre a lehetőségre - szerelem ide vagy oda. Ez nem bizalmatlanság, vagy a másik lenézése. Egyszerűen olyasmi, mint a házassági szerződés. Azt se bizalmatlanságként kezelik legtöbben. Egyszerűen életek egzisztenciája múlhat rajta, ami nem tréfa dolog - főleg a mai világban, mikor egy férfinak gyakran csak egyetlen dobása van megteremteni egy családi otthont. A nők nagy átlagban sokkal jobb helyzetben vannak, nagyrészt beleülnek a készbe, vagy a férfi által hozott alapból indulnak el, nem nulláról... Nem mintha ezzel bármiféle bajom lenne, hiszen ez korábban is a férfi kötelessége volt, csak akkor vegyük is ezt számításba. Van persze sok kivétel is mielőtt lehurrogtok, de azért valljuk be: a gyakoribb ma még mindig ez. Ha meg ez az apasági teszt kiderülne, a bocsánatkérés részemről természetes dolog volna ilyenkor. Ám ha csak ezért valaki elválik, akkor lelke rajta, tegye! - Talán jobb is, ha később egy értelmesebb gondolkodású és a másik hibalehetőségét is elfogadó, vagy a helyzet súlyába beleérzőbb új társam lesz helyette. Egyébként meg az apának joga van tudni teljes bizonyossággal, hogy vérségi -e a kapcsolata gyerekével. Bármikor szóba jöhet egy baleset, ahol életmentő véradás, szervdonáció életet menthet, stb. Ezért is jobb minél hamarabb tudni az igazat. Tényleg jobb volna államilag elvégezni születéskor ezt a vizsgálatot... Több eset derült ki, mikor újszülötteket elcseréltek. Az is kizárható lenne.

Nem kellene ezt a tesztet nem bíznám a szülőkre, hogy ot vitatkozzanak, veszekedjenek rajta. No meg a bíróságokra, hogy ott derüljenek ki az efféle turpisságok. Már csak egészség védelmi okokból is kötelezővé tenném minden születés után, nehogy tudtuk nélkül féltestvérek, rokonok házasodjanak vérfertőzéssel. Ahol titokban marad az igazi apa személye, ott minden előfordulhat. Ha az apa személye más, mint az előre megnevezett, akkor kötelezném a név kiadására és persze a férjtől válás esetén gyerektartásra sem számíthatna. Ha nem tesz eleget a felszólításnak és nem nevezi meg a valódi apát, azt nagyon szigorúan (a rabláshoz hasonló tételekkel) büntetném - éppen a fentiek miatt. Meg azért is mert bár nem túl liberális ugyan, ám így igazságos.

"cabriobarat nevű felhasználó válasza:

Apasági teszt, ha nem az enyém a gyerek, viszlát lotyó."

Ha meg a tiéd, akkor viszlát, idióta!

Én semmit. Minden esetben csináltattam eddig is géntesztet mindhárom gyereknél egy éves korukban - mert megtehettem és mert nem engedhetem meg magamnak a fiaskót, hogy valami később derüljön ki és utódaim az örökségen e miatt civakodjanak. Igyan ezért donációs mátrixot is csináltattam. Vagyis minden családtagnál megvan, hogy nagy baj esetén ki kinek adományozhat szervet.

Nem vagyok az ezer leggazdagabb ember listáján, de van mit a tejbe aprítani és emiatt veszíteni is. Egy génteszt ára bagó ehhez képest. És ennek semmi köze a párom iránt érzett szeretetemnek, vagy tiszteletemnek. A házassági szerződésünk természetesen tartalmazza ezt az opciót is, amit párom aláírt és egyet is értett vele.

Ahogy írta valaki ez olyasmi, mint a házassági szerződés. Nem pofára megy, ahhoz túlontúl nagy a tét. Ez intelligencia és anyagi erőforrás kérdése csupán. Bizalmi ügyet, sértődöttséget az csinál csak belőle, akinek valami vaj van a fején...

#39, tudod, ez számomra pusztán azért elfogadhatatlan, mert a nők jó része fordított esetben azt várná el a férfitól, hogy "emelkedjen felül a büszkeségén, mert a család, mert a gyerek"... a kettős mércétől meg hányingerem van. Pl:

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..

Meg ilyenkor derül ki, hogy ezek a nők csak a férfival szemben gondolják úgy, hogy "nekem a gyerek az első", de saját magukat nyugodtan a gyerek fölé rendelik.

NEm, ennek semmi köze a véleményemhez:

1. Egy párkapcsolat alapja a FELTÉTLEN bizalom, ha ez nincs meg, akkor semmi értelme az egésznek.

2. Ha a párom annyira nem bízik bennem, hogy képes DNS tesztet csináltatni azért, hogy övé-e a gyerek, azzal egyrészt dokumentálja, hogy nem bízik bennem

3. Amennyiben - MIUTÁN megszültem a KÖZÖS gyerekünket -, gyakorlatilag k-vának minösít, akkor nincs semmi értelme, mert ilyen mértékü megalázás és megsértés után nem tudnék vele egy helyiségben megmaradni.

4. A véleményem arra az esetre igaz, ha ok nélkül viselkedik így velem.

5. Egy olyan kapcsolatban, ahol jogosan felmerül az, hogy a gyerek nem a férj/élettárs gyereke, ott egyrészt megkérdöjelezendö a férfi itélöképessége, másrészt azonban semmi, de semmi nem indokolja, hogy együtt maradjon a gyerek anyjával - ellentétben az utolsó válaszoló véleményével.