Miért zavarja az embereket itt gyakorin, ha egy számára vadidegen ember még nem költözött külön a szüleitől?

Naponta van ilyen kérdés olvassd vissza az arra adott válaszokat....

Amugy nem az van savazva, aki olyqn mint amit Te leirtál, hanem az olyan aki 25 eves, es diktalja a szüleinek a szabályokat, meg ide jön háborogni a szüleiről....

Amúgy ismerek nem is egy olyan érett felnöttet, aki nagyra van hogy milyen önálló, közben meg egy szendvicset nem tud nagának fizetni a munkahelyi büfében.....

Sőt olyat is ismerek, aki itt játsza a nagy királyt, hogy ő miylen önálló, mert örökölt egy hazat, de hetvégente meg utazótáskával megy haza kajáert anyucihoz......

Ismerősök is elköltöztek, mert ők önállóak. Ment is a felvágás. 100 méterre költöztek a szülői háztól, abba a házba amit kaptak....

Milywn erdekes, én saját penzből hitel és anyagi tamogatás nélkül vettem a hazam, de soha nem hurrogok le senkit, mert tudom mekkora munka, milyen sok munka es milyen sok lemondás..... pl. Soha nem volt autóm, soha nem voltam nyaralni, es volt olyan 2 év, hogy 2 munkám volt... munkahelyről.munkahelyre mentem....

Tehát nehéz...

Tehát ezeket nem is erdemes felvenni, mert aki tenyleg megdolgozott erte az kussban van, mert tudja milyen nehez...

Aki kapta,orokolte, az azthiszi milyen sokat tett le érte, pedig nem....

Az sem jobb hogy kifizeted az alberletet, utana meg a mezőre mesz legelni, mert nincs kajára penzed....

Nagyon egyszerű:

A való életben nem mondják, mert nem akarnak konfliktust, még HA esetleg ugyanezt gondolják (többség nem rosszindulatú, valóban én is ezt tapasztaltam), itt meg névtelenül leírhatja.

Ja, jó buli, sokan könnyen vagdalóznak a szavakkal anélkül, hogy végig gondolnák, de hát nem az ő életük, a máséval meg könnyű szórakozni ugye.

Szívem szerint én is menekülnék máshova, másik városba, de elég nehéz a nagy büdös semmiből letenni valakinek az asztalára 3-400 ezer forintot albérlet címen. Aztán meg azért dolgozni minden hónapban, hogy annyi ne maradjon a zsebben, hogy egy kiló kenyeret vegyél magadnak, mert az egész keresetedet elvitte az albérlet. Mi ebbe a pláne, nem tudom ?!

Es ugye akiknek leperkalsz havi 120k alberletre, azok vagy felmenői anno csak ugy kapták ezeket a lakasokat....

Ez van.....

Jó kérdés. Gyakran hallani, hogy aki huszonéves korára nem költözik el otthonról, az mekkora egy tutyimutyi alak, és érdekes módon senki nem a felelős döntést látja mögötte. Amikor pályakezdő voltam, 117 nettóval mégis hova költöztem volna? Nyomorgásra lett volna elég. Albérletbe költözni egyedül vagy a barátnőmmel 1 v. 2. alacsony vagy jóindulattal közepes fizetéssel hatalmas hülyeség lett volna, mert éppen kijön az ember a pénzből, csak félretenni nem lehet. Aztán az élet engem igazolt, mert pár év alatt félre tudtam tenni annyit, hogy amikor a feleségemmel megvettük a lakást, kölcsön nélkül fullosan fel tudtuk újítani és berendezni a félretett pénzből.

Felelős döntés volt nemet mondanom korábban az elköltözésre, ma sem csinálnám másként, és teszek arra, ha valaki azt mondja, hogy akármi miatt 25 évesen már "kötelező".

13-as vagyok. A kérdezőnek az utolsó bekezdésében az szerepelt, hogy egy kérdése van, arra válaszoltam.

Ilyen hülyén fogalmaznék, hogy amit leírtam, lehúzzátok? Ide jönnek ócsárolni, mert igenis vannak olyan emberek, hogy bólogatnak, itt meg névtelenül azt írnak, amit akarnak. Nekik ez boldogságot okoz. Ők azok a típusú emberek, hogy ha az én tehenem megdöglött, dögöljön a szomszédé is. Itt kiélhetik az ilyen hajlamaikat. Tényleg sok a rosszindulatú ember.

Egyébként én csak akkor szólok be, amikor a kérdező eleve olyan suttyó kérdést ír ki, hogy normális-e, hogy 10 évesen épített műkörmöm van pl., privátban meg elküld anyámba nem éppen 10 éves szinten...

Előző bekezdésemben írtak miatt bocs az off-ért.

Mert nem lakatlan szigeten, hanem társadalomban élünk. Az, hogy ki hogyan viselkedik, hogyan él, hogyan alkalmazkodik a világhoz érinti a többi embert is. Ha teszem azt Pisti 30 évesen otthon él, anyuci mossa az alsogatyajat, meg készíti neki az ebédet, az hatással lesz Katira, aki 20 éves kora óta önálló és önellátó életét él és párkapcsolat esetén nem egy 30 évesen óhajtja az anyai ösztöneit kielni.

Van egy társadalmilag elfogadható határ, általában a húszas évei körül, amikor az ember befejezte a tanulmányait, munkába áll és önálló életet kezd élni.