Jól tettem h. megmondtam az igazat a lányomnak az apjáról?

"Érdekes , h mindenki arra gondol , h aljasságból mondanék ilyet , mert épp b--atlan vagyok es csak úgy unalomból mérgezem a gyerekem lelkét" - ilyet senki nem írt, még csak utalás sem volt semmi ilyesmire.

"azt hiszem h mindenki magából indul ki , vagy amit megélt gyerekként" - ez a fentiek tekintetében tárgytalan. Egyébként meg volt, aki a saját tapasztalatait írta le és volt, aki csak véleményt mondott.

"Aki átment hasonlón tudja mirõl beszelek úgyis" - mivel te semmit nem írtál arról, hogy min mentél át, ennek így nincs értelme.

Egyébként meg sokatmondó, hogy bagatellizálással és személyeskedéssel reagálsz. Ezt jellemzően azok teszik, akiknek nincsenek érveik. Vagyis feltételezhetően semmi olyat nem tett az exed, ami miatt indokoltan pocskondiáztad volna őt a lányod előtt.

Egy csomó jelző jut eszembe: tipikus, pitiáner, kicsinyes bosszú.

Lehet ha konkrétumokat is írtál volna, másképp reagál a közönség.

Kérdező!

Feltettél egy kérdést, amelyben véleményekre voltál kíváncsi.

Nem írtál semmilyen konkrétumot.

Konkrétumok hiányában a válaszadók - más lehetőség nem lévén - csak találgatni és általánosítani tudnak.

Kérdésekre nem válaszolsz, ellenben közlöd a válaszolókkal, hogy hülyék és baromságokat írnak.

Kivel is van probléma?

Az igazság általában objektív, amibe a "gonosz" és "rossz" jelzők nem férnek bele.

Ha elmondod, hogy mit csinált, hogy reagált, nem sarkítva, akkor jól jártál el.

Ellenkező esetben egy életre megutáltattad az apjával, esetleg a férfiakkal is és talán még egy jó fajta apa-komplexusa is lesz.