Jól tettem h. megmondtam az igazat a lányomnak az apjáról?

3.5 éves voltam, mikor elváltak a szüleim. Apámmal nőttem fel harmad magammal. Egyfolytában mocskolták egymást...hogy mennyire utáltam. Elmondták egymást mindennek. Apám állítólag nőzött, anyám meg nem látta el a háztartást....kábé mind a kettőnek igaza volt, így felnőtt fejjel látom képileg, hogy ezek a dolgok hogy történtek meg, de gyerekként ezek sokkal brutálisabbnak, kiábrándítóbbnak, rosszabbnak tűntek.

Most már tudom, hogy kinek volt igaza...megértettem....de gyerek fejjel ezt nem érti az ember. Mind a két fél hibás volt.

Az apám vert gyerekkorunkban...hát nem éppen a legjobb megoldás....de tudod mit, nem mondom el a gyerekeknek, hogy a nagyapjuk ilyen volt. Még mielőtt bocsánatot kért volna, azelőtt eldöntöttem, hogy nem fogom elmondani...mi értelme. Az ő kapcsolatuk jó, és ezt nincs jogom elrontani.

Ugyanezt kellene neked is gondolnod a gyerekeid és az apjuk között. Az, hogy mint férj milyen, az egy dolog. Az megint más dolog, hogy milyen apának. Ha folyamatosan cserben hagyja, bántja, akkor el lehet neki mondani a dolgokat, de se többet, se kevesebbet.

A főiskolána tanítóként végeztem és pszichológiából tanultunk valamit, amit nagyon igaznak tapasztaltam: Ha a gyerek kérdez valamit, válaszolni kell rá, de csak a kérdésre válaszoljunk, csak addig, ameddig érdekli, ne hazudjunk neki, ne szépítsünk, de ne próbáljuk meg leterhelni túl bonyolult dolgokkal, csak a saját kis értelmének megfelelően magyarázzuk el.

Csak annyit mondj el neki, ami szükséges.

Idővel összerakja magának úgy is a képet.

Remélem nem tettél tönkre semmit.

Azért nagyon nem mindegy, hogy mi az apa "büne".

Ha börtöntöltelék, az anyát összeverte a kapcsolat során, vagy más módon bántalmazta, akkor jogos volt a gyereknek megmondani ezt.

Ha a gonoszság abban merült ki, hogy nem jöttek ki egymással, esetleg megcsalta az anyát, akkor nem volt jogos ilyen negatív képet festeni róla.

Emellett az is fontos lenne a helyzet megítéléséhez, hogy mennyi idös a gyerek, miért hibáztatná magát az apa viselkedéséért, meg hoyg esetleg van olyan rokon/ismerös, aki a gyereket piszkálja valami, az apjával kapcsolatos dolog miatt.

Csak a lényeget nem írtad le. Mit mondtál a lányodnak, amit eddig nem tudott?

Az én apám sem volt egy mintaapa. Viszont anyukámnak semmit sem kellett mondania róla. Rájöttem saját magamtól is, hogy milyen. Kiskoromban elváltak és anyukám sose mondott nekem róla semmi rosszat, sose nevelt ellene. Ennek ellenére, tudtam, hogy milyen saját magamtól is.

"megmondtam az igazat" - nem az igazat mondtad, hanem a saját véleményedet. De arról nem írtál semmit, hogy szerinted miért gonosz a lányod apja, így kívülállóknak nehéz véleményt mondani.

Mindenesetre bármi is történt, úgy is a lányod tudomására hozhattad volna, hogy nem az ő hibája a szülők kapcsolatának megromlása, hogy nem mocskolod az apját.

Egyébként is valószínűleg csak kibúvó az, hogy ezért mondtad. Inkább azért mondtad, hogy kiadd a dühödet, vagy mert azt szeretnéd, hogy a lányod a továbbiakban ne érdeklődjön az apja iránt, ne akarjon kapcsolatba lépni vele.

Egy gyerek jó esetben mindkét szülőjét szereti, akkor is, ha elválnak. Elvált szülők gyerekei sokat tudnak mesélni arról, milyen az, amikor a szülők előttük mocskolják egymást, és milyen az, amikor normálisan kezelik a válást, vagy ha csúnya válás volt, akkor is lerendezik egymás közt úgy, hogy a gyereket nem vonják be az ellenségeskedésbe.

Hová tűntél kérdező?

Kifejtenéd részletesen, hogy miért gonosz az apa?!