Mondjam el apának, hogy megloptam vagy rakjam vissza a pénzt?

A pofon talán túlzás, a többi rendben.

Egyébként mire kellett volna annyira a Villanyszámla ára?

Kb. ennyit kóstál a villany egy hónapra nálunk, amennyit te hirtelen elcsórtál, szóval így csinálj máskor ilyet.

Egy lopásert a nevelő szandeku pofon tulzas? Szerintem meg igen is jogos jar a nevelo szandeku pofon.

Megis kik irjatok ezt? Hany gyereketek van?

Inkább lelkileg kell ráhatni, erőszakból nem tanul csak annyit, hogy ha neki baja van, akkor azt pofonnal kell megoldani. Ezért mondom, hogy túlzás. A kiabálás meg a zsebpénzmegvonás oké. Majd megtanulja, hogy ha nem vehet magának hülyeségeket, hogy mi az a nélkülözés (amit ő akart okozni a saját családjának)

Tulajdonképp egy pár napig én mint szülő ilyen esetben csak a minimális szükségleteit elégíteném ki, luxus nélkül. Margarinos vagy zsíros kenyér, valami hótt olcsó ebéd neki, nincs üdítő, nincs nasi, nincs drága cucc, amit használ, nincs net. Ez menne mondjuk egy hétig, hogy tanulja meg, mi az, hogy nincs pénz, és csak erre futja.

Többet érne, mint egy pofon, bele pedig nem halna.

Szerintem hiba volt az édesapától ezt tenni.

Nyilván, a fia hibázott, de rádöbbent erre, és mindent megtett, hogy helyrehozza ezt a hibáját.

Nem az a lényeg, hogy az ember ne hibázzon, mert az lehetetlen is, hanem az, hogy felismerje, ha hibát követett el, próbálja helyrehozni a következményeket, és próbáljon jó irányba változni.

Szerintem a fiú már megkapta a büntetését, mire az apja elé állt - azzal, hogy hosszú ideig lelkiismeret-furdalása volt, vergődött, hogy merjen-e az apja elé állni, és végül saját félelmét legyőzve, a helyes döntést meghozva jól cselekedett.

Gratulálok neked, én 14 éves koromban nem mertem volna ezt tenni.

Ha az én gyerekem jutott volna erre a döntésre (miközben egy csomó FELNŐTT azt tanácsolja neki, hogy kussoljon, és csempéssze vissza a pénzt...), én nagyon büszke lennék rá, megölelném, és nem büntetném meg, csak elmagyaráznám, hogy ne tegyen többé ilyet, mert fájdalmat és csalódást okozna vele, és annyira szeretem őt, hogy egy ennyire szeretett embertől a fájdalom és csalódás még súlyosabb.

Egyszóval, én még egyszer így ismeretlenül is büszke vagyok rád, és kívánom, hogy továbbra is maradj az egyenes utat választó, őszinte, jó ember az életedben.