Megloptam anyumat és már nagyon bánom. Hogy mondjam el neki?

Szomorú,hogy a mai tinik mire nem képesek...

Ha az én lányom tenné ezt,mélységesen nagyot csalódnék benne,és elgondolkoznék,hogy hol és mit rontottam el,hogy képes meglopni a saját anyját!

Kedves első, erre már a kérdező is rájött, hogy nem volt helyes!

De talán valamit javít a helyzeten, hogy ezt belátta és bocsánatot is szeretne kérni.

Továbbá szerintem biztos nem fog többet ilyet csinálni!

Kedves kérdező, szerintem amikor amúgy nincs rossz hangulata állj elé és mondd el ugyanazt, amit itt leírtál, hogy bánt téged és ne haragudjon, soha többet nem fog előfordulni. Esetleg kárpótold valamivel, aminek örülne.

Aznapra vállald be a házimunkákat vagy ilyesmi!

Ti most komolyan arra biztatjátok, hogy beszélje meg az anyjával?

És ha az anyja nem lesz olyan nyitott a kérdésben, mint ahogy azt ti elképzelitek? Nem ismeritek az anyját, nem ismeritek a viszonyukat!

Miért nem elég "büntetés" az, hogy megbánta? Könyörgöm, mi kell még, azt várjátok, hogy felelősségre legyen vonva, vagy mit...? Én nem is értem... Nem csinált semmi visszafordíthatatlant, és már MEGBÁNTA!

Csak akkor mondd el, ha biztos vagy benne, hogy anyukád megértené, mire kellett.

"Te ma 23:57-es, tényleg azt gondolod, ha az a legjobb, hogy mélyen kussolunk a "bűneinkről", titokban tartjuk, sunyítunk, szemforgatunk és ártatlan pofával nézzük a plafont? Szeretnéd, ha ilyen gyerekeid lennének? Hát, te tudod! Egészségedre!"

Nem, nem ezt írtam. Két dolgot emeltem ki:

1, Mérlegelje, milyen a kapcsolata az anyjával. Elmondhatja-e.

2, Nem csinált visszafordíthatatlant, és már MEGBÁNTA.

Sehol nem írtam olyat, amit te itt a szememre vetsz. Én a konkrét szituációra válaszoltam.

Lehet, hogy te olyan viszonyban vagy a szüleiddel és a gyerekeiddel, ahol mindent megbeszélhettek gát nélkül, de közlöm veled, hogy nem mindenki ilyen szerencsés. Vannak olyan családok is, ahol, amint becsukódik az ajtó, a családtagok ok nélkül tépik egymást. Te ezt nem láthatod. Te ezt innen nem tudhatod.

Ezzel nem azt mondom, hogy a kérdezőnek ilyen a családja, és azt se, hogyha bevallja, ezzel üldözik még tíz évig, de mint mondtam: te nem tudhatod, hogy nem ilyen-e mégis.

Ezért a kérdezőnek ezt a döntést magának kell meghoznia. Én csak annyit tanácsoltam, hogy legyen tekintettel arra, mennyire megértőek a szülei. Mennyire szeretőek, stb.

Nekem mondjuk azt is nehéz elképzelni, miért hívja a kérdező ezt "lopásnak", mikor szólhatott volna már erről, és mondhatta volna az anyjának, hogy utólagos engedéllyel kölcsönkérte a pénzt, mert kellett bizonyos dolgokra.

Szóval szerintem jó lenne, ha a jövőben nem esnél neki ismeretleneknek érzelmi alapon, anélkül, hogy felfogtad volna, amit írtak az előző kommentben. Én ugyanis megközelítőleg se írtam olyat, mint amit te itt rám borítottál...