Megloptam anyumat és már nagyon bánom. Hogy mondjam el neki?

Na, azért lássuk be, nem mindegy, hogy ki elött sunnyog az ember.

nyilván nem húzom le a családtagjaimar, meg a barátaimat. De az idegenek fejére nagyívben szarok úgy általában. minek legyek tekintettel pl az idióta munkatársaimra pl? ha érdemesek lennének rá, barátként tekintenék rájuk.

Ha az én gyerekem tenne ilyet, büszke lennék arra, hogy képes belátni, rossz amit tett,és fel is vállalja a következményeket.(A hozzászólásokból kiderült, ez még sok felnőttnek se megy.)

Mondd el neki, hogy rettenetesen bánt, mert szereted, és nem szeretnéd, ha egy ilyen dolog mérgezné köztetek a bizalmat.

Ne hallgass azokra, akik a sunnyogásra biztatnak, legyél őszinte és nyílt ember, aki képes tanulni a hibáiból.

Egy hozzászólónak:

"Nekem mondjuk azt is nehéz elképzelni, miért hívja a kérdező ezt "lopásnak", mikor szólhatott volna már erről, és mondhatta volna az anyjának, hogy utólagos engedéllyel kölcsönkérte a pénzt, mert kellett bizonyos dolgokra"

Ennek a gyereknek fejlettebb az erkölcsi érzéke, mint neked. Igen, ezt lopásnak hívják. "Utólagos engedéllyel pénzt kölcsönvenni..." Így akár egy betörő is védekezhetne. Ha a szülő engedélye/tudta nélkül turkált a pénztárcában, és elvett akármekkora összeget, az lopás.

Ha a gyerekem lazán odatolna az orrom elé egy ilyen félmondatot, hogy utólagos engedéllyel turkált a tárcámban, nálam ott szakadna el a cérna.

"Ennek a gyereknek fejlettebb az erkölcsi érzéke, mint neked. Igen, ezt lopásnak hívják. "Utólagos engedéllyel pénzt kölcsönvenni..." Így akár egy betörő is védekezhetne. Ha a szülő engedélye/tudta nélkül turkált a pénztárcában, és elvett akármekkora összeget, az lopás.

Ha a gyerekem lazán odatolna az orrom elé egy ilyen félmondatot, hogy utólagos engedéllyel turkált a tárcámban, nálam ott szakadna el a cérna."

Nekem egy idegen továbbra se az, mint egy családtag, ezért a betörős hasonlatod előttem nem áll meg.

Én nem borulnék meg, ha egy családtag pár nappal később bejelentené, hogy kellett valamire a pénz, de nem volt ideje szólni, mert közben nem találkoztunk... Többek közt ettől családtag.

Lehet az én erkölcsi érzékem a fejlettebb, hogy meg bírom különböztetni, hogy nyilván idegenek holmijaiban nem turkál ettől az ember, ellenben ha SZÜKSÉGE van valamennyi pénzre, a családtag tárcájából elveheti, hiszen úgyis közös kasszán vannak?

Persze, jobb lett volna szólni előtte, vagy közvetlenül utána, de hát valamiért úgy látszik, fél a kérdező...

Még mindig nem tudjuk, hogy MIRE kellett, volt-e aznapra tízóraija vagy nem. Azt se tudjuk, MENNYI kellett. Kétszáz forint volt-e, vagy tízezer. De itt csak röpködnek az olyan szavak, hogy "lopás", meg "bűn"... Ezzel továbbra se bírok egyetérteni... Tudod mi a bűn? Lehet rendőrségi híreket olvasni... Na az bűn. Ha a 13 éves gyerek kivesz kétezer forintot az anyja tárcájából, és két nap múlva szól róla, az nem bűn az én olvasatomban. Egyszerűen a világ túl szar ahhoz, hogy ilyen léptékű eseteket komolyan vegyen az ember, és a saját gyerekét ölje érte.

Én nem szívesen lennék a te hozzátartozód, ha neked ennyitől "elszakadna a cérna", ezt komolyan mondom...

Tedd vissza a pénzt. Ha úgy érzed anyukád nem tudná ezt megérteni a bocsánatkérés ellenére sem, akkor ne szólj neki, és NE ÉREZD EMIATT ROSSZUL MAGAD. Te ismered, és fel tudod mérni, hogy miként reagálna. Ha úgy érzed megértene, és ettől könnyebb lenne a lelked, mondd el neki. Csak úgy egyszerűen. Ez és ez történt, de beláttam hogy hiba volt, és jóvá teszem.

Szerintem büszke lehetsz magadra, amiért felismertél egy hibát, és jóvá akarod tenni. És biztosra veszem, hogy nem fordul elő többet veled, ez a lényeg.