Mondjam el apának, hogy megloptam vagy rakjam vissza a pénzt?

A mai napig szörnyen szégyellem, de kb. ennyi idősen én is csináltam ilyet. Sajnos. Apámtól, tesóimtól, néha még anyámtól is csentem pénzt, csak hogy legyen mit a haverokkal elverni. Néha csak aprót, néha ezrest, néha sokkal többet... akkoriban szerintem agyilag visszamaradott voltam, és valahogy azóta kinőttek az agysejtjeim, de rengetegszer megcsináltam és szinte nem is volt bűntudatom, csak a lebukástól féltem néha.

De lehet, hogy enyhén kleptomániás voltam. Ha haveroknál/rokonoknál jártam, és megláttam egy pénzt az asztalon, vagy egy ékszert, vagy bármit, ami megtetszett egy kicsit is, akkor zsebre tettem és itthon elrejtettem a szobámban.

Volt olyan nálunk is, hogy nagyon keresték a pénzt, nagyon kellett volna, és visszacsempésztem. Hát, ugyan nem mondta ki senki, de mégis egyértelmű volt, hogy mi történt, és vagy egy hétig nem mertem senkinek a szemébe nézni. Nem vallottam be, de tudtam, hogy tudják.

Amikor észrevették, hogy én voltam, akkor sem szúrtak le, nem büntettek meg, nem kiabáltak, csak egyszerűen közölték. És hidd el, a mély hallgatás, amikor nincs veszekedés, amikor nem tudsz magyarázkodni, amikor csak érzed, hogy mekkorát csalódtak benned, az a poklok pokla.

Most így felnőtt fejjel visszagondolva nem is értem magam, hogy hogy tehettem ilyet. Egy vadidegent sem tudnék meglopni, 5 forintot se tudnék elvenni senkitől, nemhogy a saját családomtól. Eltörném a kezem, ha csak eszembe jutna. Fogalmam sincs, hogy annak idején hogy voltam képes rá.

De sokszor eszembe jut és mindig azt kívánom, hogy bárcsak lett volna bennem annyi, hogy ha már megtettem, akkor bevallom, bocsánatot kérek, és visszaadom, amit elvettem. Így utólag, ennyi év után már nem szeretném ezt felhozni, nem igazán szeretek a régi énemre visszagondolni, mert utálom azt, aki akkor voltam. De azóta visszatörlesztettem mindent, csak mindig kimagyaráztam, hogy ezt most ezért adtam, ezt most arra adtam, ezt most szülinapra, stb.

Valószínűleg azért megoldaná valahogy apukád, ha nem kerülne elő a pénz, és sosem derülne ki, de a lelkedből kitépsz ezzel egy darabot és SOHA nem kapod vissza. Életed végéig bántani fog és kínozni, ha most megtartod a pénzt és hallgatsz. Arról nem is beszélve, hogy ha most megnyugtatod magad és bűnös maradsz, akkor meg fogod tenni újra.

Nem ez lesz a könnyű út, de igen, állj oda szépen a szüleid elé, valld be, hogy te vetted el a pénzt, add vissza, és kérj tőlük bocsánatot. Ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet. Ezt tartsd is be.

Ha valamire igazán szükséged lesz, akár pénzre, akár ruhára vagy bármire, hidd el, úgyis adnak rá, nem kell elvenned. De ha eljátszod a bizalmukat, azzal örökre alááshatod a kapcsolatotokat.

Remélem jól döntesz.

Egyébként ha lopni nagyfiú voltál, akkor bevallani is legyél az.

Nekem szülőként jobban esne, ha elém állnál és megmondanád. Nyilván csalódnék benned és magamban is, de azt értékelném, hogy legalább nem hazudtál. :)

Azt írtad apád rendőr, tehàt tanult pszichológiàt.akkor ha elmondod hogy te vetted el a pénzét,és esetleg annyit hozzá teszel hogy hirtelen kellett,de nem mertél kérni,talán megérti. Én be vallanám de úgy hogy érezzèk, tényleg rájöttem hogy nagy hülyeséget csináltam,de megbántam.

Inkább legyek kb egy hétig fekete bárány, mint állandó lelki ismeret furdalással feküdjek le minden este.

Nem olvastam vegig a tobbi valaszt, de szerintem nem jo otlet, hogy a penzt titokban akarod vissza csempeszni.

Azt gondolom hogy mindig az egyenes ut a legrovidebb. Ha odaallsz apad ele, es elmondod az igazat vallalva a kovetkezemenyeket, akkor vagy a jo uton. Es hidd el, lehet hogy apad merges lesz egy darabig, de utana igenis tisztelni fog erte, hogy volt batorsagod odaallni. Mert ha a penzt titokban dugod vissza, akkor is rajonnek majd hogy te voltal, de az ugyanolyan sunyulas valahol mint amikor titokban elvitted. Akkor csak azt fogjak gondolni, hogy nem csak sumak, de gyava is vagy.

Nekem is van egy majdnem 14 eves fiam, es ha ilyet tenne, de utana megbanna es bevallana igenis buszke lennek ra. Mert bizony mindenkit erhet "baleset", van ilyen mikor alkalom szuli a tolvajt, es lehet bele sem gondolunk mikor ilyet teszunk, csak kesobb jovunk ra mekkorat hibaztunk. Te is kesobb jottel ra, de legalabb rajottel, en ezt becsulom benned, es biztos vagyok benne hogy apad is becsulni fogja.

Szia!

Mindig az egyenes út a legjobb. Állj oda, tedd a kezébe a pénzt, és kérj sűrűn bocsánatot. Ha visszacsempészed, nem csak tolvaj leszel, de gyáva is. Rosszat tettél, de rájöttél, előfordul. Dicséretes, hogy legalább bűntudatod van. Valld be, add vissza, vond le a tanulságot. Megkönnyebbülsz utána!