Édesanyám dühös rám és önzőnek tart amiért nem szeretnék gyereket. Szerintetek igaza van?
Az igazat megvallva sosem szerettem a gyerekeket, illetve nem is igazán arról van szó, hogy nem szerettem, csak nem nagyon tudok velük kapcsolatot teremteni. Úgy gondolom nem rendelkezem olyan személyiséggel, kellő türelemmel ahhoz, hogy gyermeket szüljek és neveljek. Annyi történetet hallani szülőkről akik teljesen alkalmatlannak bizonyultak ehhez a feladathoz, akár személyiségükből akár életvitelükből kifolyólag. Példának okáért, nem tudtak elég szeretetet adni a gyermeküknek, nevelési elveikkel olyan felnőttekké nevelték gyermekeiket hogy azokból "rossz", vagy egyszerűen csak boldogtalan emberek lettek. Én ezt a hibát semmiképp nem szeretném elkövetni. Pont ezért, mivel tisztában vagyok a személyiségemmel, a képességeimmel, azzal, hogy számomra a tanulmányaim, a munkám fontosabbak mint a családalapítás én nem szeretnék gyermeket. Most fogok doktorálni neurobiológia-humánbiológia szakon, de még ezután jön majd a neheze dolognak, hogy rendes karriert tudjak felépíteni.
A szüleim látni szerettek volna, én is őket, és most végre adódott alkalom, úgy hogy mindenkinek megfelelő legyen. Hazajöttem pár napra, már alig vártam, hogy lássam őket, aztán ez a lelkesedés gyorsan eltűnt, és felváltotta a döbbenet és az értetlenség amikor ebéd után édesanyám azt mondta, hogy nagyon jó, hogy ennyi mindent tudok de most már igazán gondolkodhatnék a családalapításon is, mert már így is késésben vagyok. Én erre mondtam, hogy nálam ez egyáltalán nincs tervben, és valószínűleg a jövőben sem lesz. Teljesen kiborult, hogy hogy gondolom,hogy lehetek ilyen önző mindenkinek kell gyerek, és különben is ő szeretne már nagymama lenni. És ha annak idején ő is így gondolkodott volna ahogyan én akkor én most itt sem lennék. Őszintén..köpni nyelni nem tudtam. És azóta is csak ezen gondolkodom, hogy vajon tényleg ennyire rossz dolgot teszek azzal ha nem vállalok gyereket? Tényleg egy szörnyű, önző ember vagyok?
Valaki kérte , hogy írjam le, hogy ment a beszélgetés édesanyámmal..
Azt hiszem ma tudatosult bennem, hogy én nem is ismerem az anyámat. Olyan, mintha az aki felnevelt, illetve akivel pár hónapja még vidáman cseverésztünk és az az édesanyám akivel tegnap, illetve ma beszéltem nem is ugyanaz a személy lenne. Ma megpróbáltam vele beszélni, ész érvekkel hatni rá, hogy legalább elfogadja ezt a dolgot, végig sem hallgatott. Továbbá, megkaptam, hogy szégyelljem magam. Ő annyi mindent megtett értem, mert a gyereke vagyok, és akart engem, és én ezeket a dolgokat nem vagyok képes megtenni egy saját gyerekért. Borzasztó. Ma vissza is utazom, én ezt nem tudom és nem is akarom elviselni.
Mindenki maga dönti el, mi a legfontosabb az életében. Egyáltalán nem vagy önző. Sajnálom, hogy édesanyád ezt nem érti meg, te meg úgy érzed, csalódott benned, remélem, ezt meg tudjátok beszélni.
Amúgy vicces, mert ezt én is meg kaptam a napokban, pedig már van 2 gyermekem. 5 és 7 éves fiúk, nagyjából 1-2 éve kezdtem el újra a munkámra is koncentrálni mellettük. Imádom őket, de bevallom imádom, hogy már tudok mellettük dolgozni, és van időnk egymásra a férjemmel. Nem kell a gyerekek sarkában lenni, tehát kicsit vissza kaptuk a saját szabadságunkat is. Anyagilag megtehetnénk, hogy harmadik gyereket vállaljunk, ezt a család és a barátok tudják. Nekünk is estek a múltkor, hogy miért nem vállalunk még egy gyereket, hiszen el tudnánk tartani. Mondtam, hogy nem szeretnénk, mert fontos a munkánk , szeretünk dolgozni, és nem szeretnék újra egy csecsemőtől függeni, nem szeretnék újra főállású anya lenni. Élvezem, hogy együtt játszunk a gyerekekkel, de élvezem, hogy egyedül is elvannak a kertben, míg én mondjuk kávézom és újságot olvasok. Na, itt estek nekem, hogy micsoda önző, lusta ember vagyok, a saját szabadidőm fontosabb annál, minthogy újra babázzak:).
Szégyelld magad,mert ő mindent megtett érted és te erre sem vagy képes.... Olvasd el a mérgező szülők című könyvet!
Ha te nem akarsz gyereket,akkor nem kell szülnöd és kész! Felnőtt nő vagy,semmi köze a te döntéseidhez. Azért nem kell szülni,hogy másnak jó legyen,te meg szépen lassan tönkretedd a saját életed.
Én 29 éves vagyok,a férjem 32.Soha az életbe nem akartunk gyereket,nem vágyunk rá. Hallgattuk mi is,hogy nekem szülnöm kell,bla bla bla...Anyósomtól azt is megkaptam már,hogy lelketlen k@rva vagyok,mert nem szültem,nem szülök gyereket.
A gyerekvállalás a Te saját döntésed!!! Ha ez anyukádnak nem tetszik,szüljön ő,ha annyira babázni akar....
Szulesben semmi onzetten dolog nincs.
Magad oromere szulsz tehat onzo okokbol
"Ez "a mai világba gyereket vállalni őrültség" duma nagy ostobaság. Pont a mai világ viszonag normális. Régebben nem egy háború volt, ebből kettő világháború. Halálos járványok (pl pestis) tizedelték az embereket, műtétnél a sterilitás szót nem ismerték."
Kedves,ott van:NE a mában élj,vetítsd előre a dolgokat! Nézz szét a világban és rájössz! Az szép,hogy most aránylag minden oké! Igen? Szerinted 10-20 év múlva is ilyen okés lesz minden?
Én már most rettegek attól,hogy mi lesz pár év múlva a gyerekeimmel,Én már nem leszek,erőmhöz mérten segíteni sem tudok majd! Rossz belegondolni mi vár rájuk,hisz most is kinéz egy jó kis háború,a többiről ne is beszéljek!
Ezt minden logikusan gondolkodó látja,még diploma sem kell hozzá! Szomorú,de ez van!
Az az önzőség,egy vagy több gyereket bevállalni a kilátástalan jövőre,csak azért,hogy bárkinek megfeleljünk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!