Miért nem képesek egyes szülők megtanítani a gyereket arra, hogy ne bántsák az állatokat?

Mert ha rászólnának sérülne a kis lelkecskéje az ártatlan kölöknek...ha az énmacskámat bántotta volna azután hogy rászólok, akkor a hajánál fogva dobtam volna ki az anyjával együtt. Aki nála gyengébb, védekezésre képtelen élőlényt bánt az nem normális, pszichopata.

Normális ember, még ha gyerek is, akkor is tudja hogy nem okozunk szándékosan fájdalmat egy másik élőlénynek.

Hát ez sajnos nagyon egyszerű. Mert hülyék. Ennyi.

Nem szabad nem megbízható gyereket az állat közelébe engedni. Ha ezen megsértődnek nem kár értük.

A leírásoddal szerintem megválaszoltad a kérdést. A szülők is olyan vadmarhák, hogy nem érdekli őket a dolog. Legalábbis az általad írt esetekben, mert tuti van olyan, hogy egy rendes szülőnek állatkínzó gyermeke van (akár tudatlanságból, akár ilyen korszakban van - bár nekem nem volt ilyen, túl empatikus vagyok, akár mert kb. a sátán reinkarnációja vagy mit tudom én). Az már más.

De ha a szülő vidoran nézi, mégis honnan tanulja meg a gyerek, hogy ez nem OK? Jó eséllyel mástól, de rengeteg múlik a szülőn, hisz azzal él a gyermek, az fegyelmezi, ha fegyelmezi.

Hogy kezeltem volna? Az első igazán durva mozdulatnál megmondtam volna a gyereknek s az anyjának, hogy még egy alkalom és mehetnek, amerre látnak.

Nem tűröm az állatkínzást.

S az, hogy a macska visszakarmol s még neki áll feljebb... Instant karma, amúgy nem fog belehalni. Tekintse tanító célzatú karmolásnak.

Fú, utálom az ilyen kis gennyládákat a még nagyobb gennyláda debil szüleikkel együtt.

Nálunk az 5 éves gyerek nyúzta a kutyámat, amit már az elején sem néztem jó szemmel. De amikor a szemem elé tárult, hogy a takony bottal üti a kutyámat, ráadásul a fején, odamentem, kivettem a kezéből a botot, és lekevertem egy nagy taslit a kölöknek.

Anyuka nekem esett, hogy mi az, hogy én bántalmazom a fiát, mire közöltem a tuskó paraszttal, hogy a kutyának vérzik a feje. Ha most elviszem az állatorvoshoz, és megállapítja, hogy bántalmazták, simán feljelenthetem őket állatkínzásért, és bizony az anyucit meszelik el, nem a gyereket.

Egyből csöndbe is maradt.

Nem értem a dolgot. Még soga nem történt ilyesmi a környezetemben.

Nekünk egy teknősünk van, (igazi családtag)

Talán 2x próbálta őt megpaskolni az akkor 10 hós lányom.

Erélyesen rászóltam. Ennyi. Azóta se volt rá példa. Pedig minden reggel megy megeteti, kivesszük őt játszani, símogatni.

De még anyósomék macskájánál sem volt gond soha.

3éves a lányom

Lehet h ezek a gyerekek, nincsenek az állatokhoz szoktatva, vagy csak annyira primitív a szülő h hagyta h már kiskorban is azt csináljon a gyerek az állattal amit akar.

Szomorú!!!

Én ugyanezt a hozzáállást látom a kisgyerek vs. állat című videókban youtube-n. A gyerek addig nyaggatja, hergeli, terrorizálja az állatot, ameddig lehet, mert jaj milyen cuki, meg aranyos, aztán az állat megelégeli és visszatámad, megüti, megcsípi, megijeszti a kölköt, aki erre torkaszakadtából elkezd visítani.

A kommentekben is írták, hogy a legtöbb ilyen takony meg is érdemli, mert minek cs¤szegeti a szerencsétlen állatot.

Ez szerintem teljesen a szülők hibája. A gyereknek el kell magyarázni, hogy mit nem csinálunk az állatokkal. Néha ez nehéz lehet, mert sok gyerek odavan értük, és nagyon akarja szeretgetni, de a szülőnek akkor is meg kell magyarázni, esetleg meg is mutatni, hogy hogyan lehet pontosan simogatni őket stb.

A szülővel pedig közölném, hogy menjen hazafelé a rendetlen gyerekével, és majd jöhet, ha betartja a házigazdák szabályait, a gyerekét pedig megnevelte.

Mondom ezt úgy, hogy nem is szeretem a macskákat, de a hülye, felelőtlen embereket meg utálom.

Mert idióták. Nekünk mindig volt macska, de ha már.durvábban közeledtem felé, akkor rám szoltak.

Az ilyen szülöknél van az ha jön a teso, akkor anyuci tök kétségbeesetten rinyál hogy a nagy üti a babát... hát ha nem nevelik meg kicsi kortól hog ay gyengébbet, kisbabát, állatot nem bántunk, megértem. :(

Nálunk is volt ilyen, ön hasonlóan oldottam meg mint az egyik válaszoló.

Amikor már rúgta a macskámat a gyerek 20-adszori rászólás után is, akkor elegem lett, megfogtam a kezét, magamhoz fordítottam, és lőttem a gyereknek egy nagyobb pofont, majd közöltem vele, hogy a macskának legalább ennyire fáj az, amit csinál. Anyuka persze fel volt háborodva, mert mit képzelek magamról, hogy egy (szerinte) rühes macska miatt ütöm a purgyéját. Megkérdeztem tőle, hogy fog-e örülni annak, ha a nagyobb gyerekek is úgy fognak játszani az ő gyerekével, mint ahogy a gyerek a macskával? Hogy össze vissza rugdossák, bántják, nyúzzák, vonszolják?

"Ja de hát az más mert az csak egy macska" válasz jött. Én meg közöltem vele, hogy nekem a macska fontosabb, mint az ő neveletlen gyereke.

Ment a hápogás, meg hogy én egy idióta gyerekutáló vagyok, és reméli, nekem sosem lesz gyerekem. Majd szépen fel is öltöztek, és elmentek a francba, anyuka még visszaböffentette, hogy ide addig nem jönnek többet, amíg meg nem tanulom, hogyan kell bánni egy "ártatlan" kisgyerekkel....

Én igazából elcsodálkozok azon, hogy sok szülő mennyire brutálisan elfogult a saját gyerekével. De számomra elkeserítő, hogy még a felnőttek sem képesek megítélni a helyzet súlyosságát. Egyszerűen nem bírják felfogni, hogy egyrészt az állatnak is fáj és az állatnak is vannak érzelmeik, másrészt ami a legfontosabb, hogy az állat NEM gyerek! Sok szülő nem képes megérteni, hogy egy kutya, vagy macska, vagy akármi nem hagyja magát a végtelenségig, és jobb esetben csak morog, rosszabb esetben támad is az állat. Nem értem, hogy ezek után miért az idióta, barom szülők vannak felháborodva.

Ismerősöm kórházban dolgozik, és ő is mondta, hogy volt olyan gyerek, akit 2-szer jó erősen megharapott a kutya. A szülők már vitték is elaltatni a kutyát (amit végül nem tettek meg), mert az állatorvosnál bizony kiderült, hogy a gyerek nem csak szimplán játszott a kutyával, hanem addig ütötte, bántalmazta, ameddig a kutyánál be nem telt a pohár. A kutyát más gazdihoz adták, a szülőket meg feljelentették a francba a rendőrségen gondatlan veszélyeztetésért, vagy miért. Meg is érdemelték.

Nem a gyerekekre kell haragudni, és őket verni, ha a gyerek ilyet csinál (persze erőteljesen rászólnék és elhoznám az állattól) én a szülőnek adnék egy nagy pofont!

Nálunk az volt, hogy a házunk előtt a parkolóban játszottak a gyerekek, egy kölyökféle kóbor kutya ment oda, látta a labdát, csak játszani akart, ezek a gyerekek meg a szülők szeme láttára elkezdték ütni-verni, ággal, mindennel, és a szülők NEVETTEK! Hát engem a sírás fojtogatott, lerohantam párommal, elkezdtünk velük kiabálni, hogy képzelik ezt!? szembe nevettek (voltak vagy 6-an - mindegyiket nem verhettük végig azért...) megetettük, megitattuk a kutyust és elhoztuk.

Ismerősöméknél van 2 kutyus. A fiuk múltkor seprűvel verte (igen a kutya egyébként játéknak fogta fel, mert a gyerek még a seprűt is alig bírta el), de a nagyapja biztatta, üssed csak kicsim, verd el rajta a port és röhögnek...na azt se tudtam megállni, mindenkinek megmagyaráztam, hogy hiába egyenlőre játéknak tűnik, mi lesz ha nő a gyerek, erősebb lesz, ez a hozzállás vezet az állatkínzáshoz. Megtudtak volna ölni a szemükkel mikor rászóltam az ügyülibügyüli kisgyermekecskére is.