Normális, hogy gyűlölöm a szüleimet a félvérűségem, és a sok bántás miatt amit kaptam ezért?

"Mit jelent számomra az anyáknapja? Úgy együtt lenni a családommal, hogy megjátszom azt, ami nincs, csak hogy nekik ne okozzak ezzel fájdalmat, családi programokat minél nagyobb ívben kerülöm, egyszerűen nem mennek."

Hát pedig ez pszichológusért kiált, ez nagy baj. Rosszul tudod, a pszichológus nem egy ember, aki meghallgat, hanem egy szakember, akit arra képeztek éveken át, hogy segítsen. Nem csak beszélget veled, hanem valós megoldási stratégiákat kínál, megtanít kezelni az ilyen helyzeteket. Én eddig 3x jártam, minden alkalommal segített.

"miattuk köpik le az utcán és miattuk alázzák meg minden nap"

Ez nem igaz. Azért köpik le, mert ilyen begyepesedettek a magyarok, meg azért, mert nem tanultátok meg kezelni az ilyen helyzeteket. Egy pszichológus ebben segítene.

Lol, ez nem hit kérdése. A pszichológia egy tudomány, amit egyetemen oktatnak, nem jósnőhöz vagy paphoz küldünk. És a pszichológus még mindig nem arra való, hogy kiadd magadból a dolgokat, hanem, hogy valós megoldási stratégiákat javasoljon.

Úgy látom, neked az a problémád, hogy a szüleid hibáztatásán kívül semmit nem vagy hajlandó tenni. Külföldre költözni nem akarsz, pszichológushoz menni nem akarsz, igazából nem akarsz semmit tenni, csak szidni a szemét szüleidet, akik össze mertek házasodni és gyerekeket szülni, meg a szemét rasszista magyarokat.

Azt írod, hogy neked nincs semmilyen komoly problémád, mégis utálod a szüleidet. Azt írod, van, aki meghallgat és máshogy is ki tudod adni magadból a dolgokat, de a gyakorin panaszkodsz vadidegeneknek. Talán először szembe kéne nézni a valósággal, aztán lehet mondani, hogy mindent megtettél.

Amúgy milyen választ vártál? Kérdezted, hogy normális-e, hogy gyűlölöd a szüleidet, írtuk, hogy nem és ilyenkor már szakember kell. Nem fogadod el. Akkor mit vársz?