Szerintetek mit csináljak ilyen helyzetben?

A szüleim elváltak de együtt laknak. Apám 2 hetente hétvégente jön haza és akkor általában elmegyünk valahova (menhely fressnapf étterem vagy más) ő kamionos.

Anyukám minden nap itthon van ő irodában dolgozik. Van egy bátyjám és egy kutyám. A bátyjám elég rossz tanuló (2-3)nemrég ballagott. A ballagásra eljött a mamánk is aki szintén a bátyjámat szereti jobban akár csak anyám. Ha a mamámnál vagyunk akkor a bátyjámnak mindent lehet (káromkodni csapkodni vagy bármi) de ha én mondok egy csúnya szót akkor én vagyok a legszarabb meg a legköcsögebb. Meg amikor a mamámnál vagyunk ahol semmit nem lehet szinte csinálni mert még a kutyámat sem vihetem magammal és ezért általában telefonozok vagy zenét hallgatok vagy pesig tévét nézek viszont akkor is megkapom azt hogy akkor minek jövök hozzá ha csak kütyüzök meg hogy legközelebb ne jöjjek. Ez nekem eléggé rosszúl esik mert én szeretem őt csak kiskorom óta szarik rám (bocsánat a csúnya szóért) és mindig csak a bátyjám a jó neki ami ő csinál az úgy tökéletes amit meg én csinálok az úgy ahogy van rossz. Abba is beleszól hogy hogy hordom a hajam meg hogy mit veszek fel és ez már nagyon zavar. Állandóan ezen megy a vita meg mert hogy imádom az állatokat (szinte az állatokért élek) és hogy ő ezt se tudja elfogadni mert amikor átmegyek a szomszédbe ahol van egy kutya meg a barátom (haver) akkor abba is beleköt hogy nem hozzájuk jöttem hanem hozzá meg hogy miért játszom a kutyával meg hogy egyáltalán miért vagyok a kutyával...

Jelenleg is fogyókúrázom mert nem bírom magamat elviselni mert egy dagadt állat vagyok (180cm 69kg 12/L) és utálom magam de ő ezt sem tudja megérteni mert hogy azt mondogatja hogy "ne fogyózzál már mert hogy nagyon undorító amikor valaki csontkollekció (egyáltalán nem vagyok csontkollekció mert nagyon hájas vagyok) és mindig ezzel csesztet meg beszólogat. Amikor itt volt a ballagáson akkor szokás szerint megint azzal jött hogy miért nem vágaton le a hajam (valamivel a vállam alá ér) vagy akkor miért hordom kiengedve. Amikor találkoztunk akkor sem ölelt meg (legalább régen megölelt meg megpuszilt de mostmár az se) Már annyira elegem van belőle már utálok nála lenni de itthon se sokkal jobb.

Amint fent említettem a szüleim elváltak de együtt laknak. Apám régebben még nagyon sokat ivott és 2x megfolytogatta anyám amit soha nem fogok neki megbocsájtani. Kb 1 éve kezdett el velünk foglalkozni mert 1 éve már nem szokott olyan dúrván berúgni hanem csak megiszik 1-2 sört azt annyi. Ennek nagyon örülök mert így sokkal normálisabb. Mostanában nagyon szeretek vele lenni mert sokat szoktunk nevetni meg el lehet vele beszélgetni. Tegnap előtt voltam vele kamionozni ami nagyon jó volt és tegnal elmentünk lovagolni ami szintén jó volt viszont az ilyen "apa-lánya" napok után ha bármi bajom van (mit tudom én kérek valamit) akkor anyám egyből azzal jön hogy kérd apádtól úgyis olyan jóba vagytok (és ezt mind nagyon cinikusan) anyámmal mióta megvan a kutyusom nem nagyon vagyunk együtt mert hol o hol én nem vagyunk itthon. Hétvégente meg általában főz. Ha együtt vagyunk akkor is csak veszekszünk amiből már nagyon elegem van. Ma is megkérdeztem hogy mikor lesz a beiratkozás mert átmegyek egy 6 osztályos gimibe az állatorvosi miatt aztán meg mondta hogy 23.-án én meg megkérdeztem hogy oda nekem ugye nem kell menni erre meg ő mondta hogy nem én meg hogy ezaz legalább pihenhetek erre meg ő hogy legalább nem leszünk együtt 😞 ez nekem nagyon szarúl esett mert nem értem hogy akkor minek szült meg ha nem akarja hogy a gyereke legyek. Itthon próbálom magamat erősnek mutatni de amikor egyedül vagyok sokat sírok emiatt mert ilyenek velem. Lehet hogy én is bunkó vagyok (bár nem tudom mikor mert szinte csak aludni járok haza) de attól még nem kell ilyeneket mondani.

A barátaim nagyon megértőek és számomra inkább ők jelentik a családot mert annyira szeretjük egyámást. Érdekes velük nem szoktam veszekedni..... Őket meg az állataimat tekintem a családomnak mert ők legalább megértenek. A kutyámnak szoktam elmondani mindent és akkor egy kicsit megnyukszom. Egyszer már vágtam meg magam egy nagyobb veszekedés után. Annyira szeretném hogy mi is úgy éljünk mint egy normális család. Egyedül az állataim miatt nem lettem még öngyilkos meg azért mert nagykoromba állatorvos szeretnék lenni hogy segítsek az állatoknak és nem akarom ezt elszalasztani. Már nagyon sok tervem volt hogy hogyan tudnám magamat megölni de amikor belenéztem Mazsi (a kutyám) szemébe akkor mindig rájövök hogy ha másért nem is de miatta érdemes élnem.

Ti mit csinálnátok a helyembe? Mit kéne azért tennem hogy olyan legyen az életünk mint régebben?

Minden választ nagyon köszönök és köszönöm ha végig olvastad.