Nagy a valószínűsége, hogy szüleim nem fogják elfogadni. Mit tudnék tenni ebben a helyzetben?

nah basszus, mikor megnyílt a kérdés, az első szó, amit megláttam, az volt, hogy "fekete". na mondom, ez nem kezdődik jól. aztán olvastam el az egész sztorit, és így már nem is tűnik vészesnek :D

viccet félretéve, előbb ismerjék meg a srácot, utána, amikor már látták, hogy rendes ember, akkor mondd el ezt a vallás dolgot. a zene meg hogy miért nincs rajta fekete ruha, az csak nem kerül szóba.

Szülőként írom: ha te nem vagy befolyásolható, nem akar "szektásítani", akkor nem lesz semmi gond.

Gondolom a neveltetéséséből fakadóan az a tipikus jó fiú: nem váltogatja a csajait (esetleg nincs is szex a házasság előtt), nem drogozik, nem züllik, nincs rossz társaságban, tiszteli a szüleit.

Azt letojnám, milyen zenét hallgat és mit vesz fel.

Bemutatod otthon, és kész. Majd ő mesél arról, hogy vallásos, ha ő szeretne. Szerintem ezt nem neked kell elmondani.

> esetleg nincs is szex a házasság előtt

Ennél rosszabb ötlet kevés van, a jó kapcsolatnak alapfeltétele a jó szex, mit csinálsz ha a házasság után derül ki hogy nem illenek össze? Abból bizony válás lesz ha az egyik úgy érzi jól magát ha hetente 1-2-szer bújnak össze a másik meg úgy 4-5-ször is szívesen... más egyéb igényekről a hálószobában nem is szólva.

És ha találkoznak a szüleid vele, akkor miből fogják ezt megtudni? Ha a fiú nem egy jehova tanui kézikönyvvel fog beállítani az első találkozóra, se a másodikra, se a sokadikra, akkor sokáig nem fog ez kiderülni. Ha emberként megkedvelik, akkor később meg már valószínűleg nem fognak ellene beszélni, amikor ez kibukik. Amúgy az meg valószínűleg egyből szimpatikus lesz a szüleidnek, hogy nem talpig feketében, meg szegecsekkel kirakott füllel állít be hozzátok a srác.

Ha mégis valamilyen oknál fogva a szüleid ellene próbálnának hangolni téged, azt meg könnyen túl lehet élni szimpla közönyösséggel. Én és a férjem 10 évig jártunk úgy együtt, hogy az anyja folyton ellenem beszélte a fiát. Szimplán azért, mert az anyám alkoholista. Ebből kifolyólag az anyja szerint én is rossz ember vagyok, mert ugye biztosan szent az a mondás, hogy "az alma nem esik messze a fájától". Értelmes és nem előítéletes ember az ilyeneket nem veszi magára. 15 éve vagyunk immáron együtt a férjemmel és még a mai napig nem érzek se késztetést, se affinitást arra, hogy alkoholistává váljak én is. Szerintem kijelenthetem, hogy ezt a "háborút" én nyertem, meg a férjem, mert az anyja szövegelése ellenére 15 év után is együtt vagyunk, sőt szeretjük egymást és teljesen jó családi életet élünk (alkoholmentesen...)