Normális, hogy gyűlölöm a szüleimet a félvérűségem, és a sok bántás miatt amit kaptam ezért?

Én is félvér vagyok, és vannak még félvér barátaim. Velük sokat beszélgettem erről. Bár mi szerencsére egyetemi városban élünk, így az itteni emberek hozzá vannak szokva, hogy különböző bőrszínű emberek élnek itt :)

Igazából engem is nagyon sokáig zavart a bántás, amit kaptam. Illetve, hogy annak ellenére, hogy itt születtem, magyar az anyanyelvem, itt tanultam, sosem leszek magyar a magyarok szemében :/ Annyit mondok, hogy ne a szüleidet bántsd, fogadok, hogy te is különleges és szép vagy :)

Egyébként én is külföldre tervezek költözni az idén, mert akárhányszor jártam ott, nagyon jó érzés volt, hogy végre nem bámulnak meg az emberek, és simán el tudok vegyülni.

Anyaként válaszolok, akinek félvér kisfia van- igaz, fiatalabb, mint te.

Öszeszorulna a szívem, ha a fiam engem vagy az apját hibáztatá a születésért- kicsit sem gondolsz abba bele, hogy ők szeretnek téged és mi mindent tettek érted:

rettenetes ezt olvasni is...

csak arról beszélsz, hogy neked beszólnak, neked ebből hátrányod van.

Pedig ez csak az egyik oldal- a másikról miért feledkezel el?

csak a teljesség igénye nélkül:

- két hazád, két anyanyelved van (még ha a környezet miatt a magyar domináns is)

- kettős állampolgár is lehetsz, mi akadályoz meg abban, hogy intézd?

- genetikailag, egészségügyi szempontból szignifikánsan és hatványozottabban szerencsés vagy, mint a "sima" társaid (igen, ez tény, felesleges rajta vitatkozni)

mit teszel egyébként, amivel meg tudod védeni magad?

- pszichológus

- önvédelmi sport

- bármilyen sport, mozgás, amiben kitűnsz már első látásra is, hogy a teljesítményedért, külsődért elismerés is érjen? (érdekes, az én fiamra inkább ez jellemző...)

- megfelelő kommunikáció, konfliktuskezelés és megtanulni azt, hogy nem mindenki véleménye számít, sőt.

Ha belesüllyedsz ebbe, nemcsak a saját életed keseríted meg, hanem a szüleidét is, amit ők egyáltalán nem érdemelnek meg- ilyen lelkivilággal mit jelent számodra az anyák napja, a család és a szeretet?

Lehangoló borzasztóan és minden együttérzésem a szüleidé.

16, ott a pont.

Kérdező, úgy írsz, mint egy gyerek. A szüleidet hibáztatod, mert nem költöztek ki Angliába, de te se mersz kimenni. Mit teszel egyáltalán azért, hogy jobb legyen a helyzet? Miért nem opció a pszichológus? Attól, hogy "nem érzed magad olyan mélyen", még el lehet menni, sőt. A pszichológus nem csak lelki betegeken segít.

Ne bántsd a szüleidet, sajnos ebben az országban az emberek ilyenek. Merj bármivel kilógni a sorból és máris szívják a véredet, nem kell ehhez még sötétebb bőrűnek sem lenned.

Röviden leírom az én történetem, hátha így képet kapsz a magyar mentalitásról :(

Gyerekkoromban szegények voltunk - a szüleim megtettek minden tőlük telhetőt, jómódból csöppentünk a "jóba", de annyira kitettek magukért, hogy én csak annyiból vettem észre, hogy valami nem stimmel, hogy nem a boltból kaptam a ruháimat.

Pörgős, nyitott kölyök, az osztály középpontja voltam, de ahogy elkezdett kinyílni a csipájuk - úgy 10 éves korunk környékén -, minden átmenet nélkül kiközösítettek, annyival indokolva, hogy szegények vagyunk, mert használt ruhákban járok! Csupán emiatt lenéztek.

13 éves koromban meghalt apukám, nem vettem full gyászruhát, de onnantól csak fekete felsőkben jártam. Az anyagi helyzetünk addigra rendeződött, szóval most épp emiatt szóltak meg minden sarkon.

15-16 éves lehettem, amikor jöttek a fiús, rockeres ruhák, mondanom se kell mi volt a reakció, gondolom :D Én voltam az egész iskola céltáblája, ott rúgtak belém, ahol tudtak.

Egész nap azt hallgattam, milyen ronda vagyok, közben meg azóta kiderült, hogy minden második srác járni akart velem, csak nem mertek hozzám se szólni a "rossz hírem" miatt... :))

18-tól átlagosan kezdtem öltözködni, de csendes és visszahúzódó lettem - nem is értem, hogy történhetett -, most emiatt közösítettek ki, de legalább az utcán már nem éreztem azt, hogy minden sarkon rajtam röhögnek...

Aztán elkövettem azt a hibát, hogy sportolni, testépíteni kezdtem.

Most 24 éves vagyok, sajnálom, nem tehetek róla, genetikailag hosszú lábaim vannak, nyilván az edzés megtette a hatását. Nem merek rövidnadrágot húzni, mert úgy néz rám minden nő, mint akit élve meg akarnak nyúzni. Nem viccelek... pedig nem öltözködöm feltűnően és még csak nem is sminkelek. Nem hiszek az ezoterikus dolgokban, de már biztos ami biztos, amulettet hordok szemmel verés ellen, ha ki kell mennem az utcára :D

Ritka alkalom, mert már nem merek, attól pánikrohamot kapok, ha csak meghallom a szomszéd hangját, évek óta itthonról dolgozom, tömeg, utazás, meg fene tudja milyen iszonyt sikerült ezeknek a szemeteknek belém nevelniük.

Tönkretettek mindenhogyan, pedig ízig vérig magyar vagyok, kinézetre is és nem követtem el semmit ellenük, mint láthatod :)

Mi is valahova külföldre készülünk a férjemmel, biztos vagyok benne, hogy bárhol máshol megszűnnének a félelmeim az emberekkel kapcsolatban. Javaslom neked is, hogy tedd ezt... de ne a szüleidet hibáztasd, mert nem ők tehetnek arról, hogy ennyire félre van kötve a magyarok agya...